Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 65 ­zamosabb ideig védelmet is biztosithat a korrózióval szemben. Hátrányuk azonban, hogy természetes anyagok lévén, összetételük nem egységes és állandó. Nagyon puha, könnyen sérthető réteget szolgáltatnak, vizet vesznek fel, hőre érzékenyek és idővel fizikai átala­kulást szenvednek, kristályosodnak. Rendszerint melegen (120 C°-on) viszik ezett a tárgyra, amelyen kihűlés után zsugorodás következtében megrepedeznek. A sellak és a később szerephez jutott caponlakk bevonatok egyáltalában nem váltak be, mert ridegek, mechanikusan könnyen megsérthetök, porózus és repedezett réteget képez­nek. Ugyanez vonatkozik a nitrocellulóz alapú bevonólakkokra is. Ezek a lakkok bizonyos idő múlva kémiailag átalakulnak, a lágyitő (pl. a kámfor) elpárolog belőlük és rideggé, repe­dezetté válnak. Az utóbbi időben a legkülönfélébb műanyagokat vizsgálták meg és számos olyant sikerült találni, amely megfelelő sajátosságokkal rendelkezik. Nagy általánosságban meg kell álla­pítani, hogy kerülni kell olyan műanyagok felhasználását múzeumi tárgyak konzerválására, amelyek klórt tartalmaznak akár saját molekulájukban, akár a lágyítóban, vagy gyorsító komponensben; klórozott szénhidrogént lehetőleg ne alkalmazzunk oldószernek, de ha mégis szükségünk van rá az oldathoz stabilizáló anyagot adagoljunk, ami a klór lebomlását megakadályozza. Stabilizálónak trietilamint, anilint, vagy ciklohexánt használhatunk 2-3 százalékban. Laboratóriumunkban a következő bevonóanyagokat próbáltuk ki: 1, polivinilacetát (Mowilit 20 és Mowilit 30 néven lehet a kereskedelemben beszerezni), Oldószere acetonnak és toluolnak 1:9 arányú keveréke. Kizárólag gázkorrózióval szem­ben nyújt védőhatőst, ezért csak olyan tárgyak bevonására alkalmas, amelyek a viz ha­tására nem szenvednek átalakulást. Ilyen pl. a múzeumi fémtárgyak között az ezüst, ami^ mint említettük, a levegőben levő legcsekélyebb kéntartalpm hatására színválto­zást mutat: ezüstszulfid képződik a felszínén. A polivinilacetát - bár nagyon kis mér­tékben - vízáteresztő, ezért sem a vas, sem rézalapú tárgyak bevonására nem alkal­mas. 2, A polivinilbutirál vas és rézalapú tárgyak bevonására is alkalmasnak bizonyult, mert víztaszító tulajdonságú. Oldószere többek között a triklóretilén, aceton, xilol. 3, A polimetakrilsavészterek közül a polibutilmetakrilát és a poliamilmetakrilát bizonyult

Next

/
Oldalképek
Tartalom