Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 65 zamosabb ideig védelmet is biztosithat a korrózióval szemben. Hátrányuk azonban, hogy természetes anyagok lévén, összetételük nem egységes és állandó. Nagyon puha, könnyen sérthető réteget szolgáltatnak, vizet vesznek fel, hőre érzékenyek és idővel fizikai átalakulást szenvednek, kristályosodnak. Rendszerint melegen (120 C°-on) viszik ezett a tárgyra, amelyen kihűlés után zsugorodás következtében megrepedeznek. A sellak és a később szerephez jutott caponlakk bevonatok egyáltalában nem váltak be, mert ridegek, mechanikusan könnyen megsérthetök, porózus és repedezett réteget képeznek. Ugyanez vonatkozik a nitrocellulóz alapú bevonólakkokra is. Ezek a lakkok bizonyos idő múlva kémiailag átalakulnak, a lágyitő (pl. a kámfor) elpárolog belőlük és rideggé, repedezetté válnak. Az utóbbi időben a legkülönfélébb műanyagokat vizsgálták meg és számos olyant sikerült találni, amely megfelelő sajátosságokkal rendelkezik. Nagy általánosságban meg kell állapítani, hogy kerülni kell olyan műanyagok felhasználását múzeumi tárgyak konzerválására, amelyek klórt tartalmaznak akár saját molekulájukban, akár a lágyítóban, vagy gyorsító komponensben; klórozott szénhidrogént lehetőleg ne alkalmazzunk oldószernek, de ha mégis szükségünk van rá az oldathoz stabilizáló anyagot adagoljunk, ami a klór lebomlását megakadályozza. Stabilizálónak trietilamint, anilint, vagy ciklohexánt használhatunk 2-3 százalékban. Laboratóriumunkban a következő bevonóanyagokat próbáltuk ki: 1, polivinilacetát (Mowilit 20 és Mowilit 30 néven lehet a kereskedelemben beszerezni), Oldószere acetonnak és toluolnak 1:9 arányú keveréke. Kizárólag gázkorrózióval szemben nyújt védőhatőst, ezért csak olyan tárgyak bevonására alkalmas, amelyek a viz hatására nem szenvednek átalakulást. Ilyen pl. a múzeumi fémtárgyak között az ezüst, ami^ mint említettük, a levegőben levő legcsekélyebb kéntartalpm hatására színváltozást mutat: ezüstszulfid képződik a felszínén. A polivinilacetát - bár nagyon kis mértékben - vízáteresztő, ezért sem a vas, sem rézalapú tárgyak bevonására nem alkalmas. 2, A polivinilbutirál vas és rézalapú tárgyak bevonására is alkalmasnak bizonyult, mert víztaszító tulajdonságú. Oldószere többek között a triklóretilén, aceton, xilol. 3, A polimetakrilsavészterek közül a polibutilmetakrilát és a poliamilmetakrilát bizonyult
