Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 29 mélyére hatol. Találunk sokszor olyan vastárgyakat, amelynek felületén csak vékony korrő- zióréteg van, de a fém maga lemezesen szétválik. Az egyenlőtlen korrózió egyik megjelenési formája a szelektív korrózió, amely főleg szilárd oldat formájában képződött fémötvözetek esetében fordul elő és a komponensek eltérő potenciáljára vezethető vissza. Eredménye rendszerint a fémötvözet szivacsossá alakulása, de az is bekövetkezhet, hogy az egyik komponens, a negatívabb fém, teljesen kioldódik az ötvözetből (pl. sárgaréz tárgyak cinktartalmának csökkenése, aminek következtében törékennyé lesznek). A korrózió megjelenési formájának megfigyelése és meghatározása minden bizonnyal hasznos a restaurátor és muzeológus számára, mert bizonyos következtetések levonására ad lehetőséget. A fémek korróziója - mint említettük - a felületen meginduló kémiai átalakulás, ami a legkülönfélébb termékek képződésére vezet. A korrózió folyamatát a fém külső megjelenésén észlelhetjük általában. Röviden ismertetjük a múzeumban előforduló fémek felületén leggyakrabban megjelenő korróziótermékek kémiai összetételét, szinét és jellegét. Egyes fémek korróziótermékei Az arany Az arany a múzeumokban leggyakrabban előforduló hat alapfém közül a legnemesebb, általában fényesen kerül elő az ásatások során is. Levegőn, nedvességben és még erősen agresszív közegben sem szenved korróziót. Mégis előfordul, hogy aranytárgyak felületét zöldes, vagy feketés korróziótermék borítja, ami a benne levő réz és ezüst ötvöző fémek szelektív korróziójának következménye. Erősebb korróziót szenvedhet az elektron, amiben 40 o/o-ot is elérő ezüst ötvözőfém. van. Előfordul, hogy olyan aranytárggyal találkozunk, amely többé-kevésbé vastagon borítva van zöld, fekete, vörös, barna korróziótermékkel. Ilyenkor arra kell következtetni, hogy az aranytárgy más, kevésbé nemes fémmel érintke
