Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 148 A kész bőranyag - mint előzőkben kifejtettük - nem egységes, hanem több összetevőből álló heterogén rendszer, amelynek éppen ezért minden egyes alkotója külön-külön is ki van téve a környezeti hatásoknak. A bőrnek e komplex volta az oka, hogy azok az eljárások, amelyek más tárgyak romlásának megakadályozására alkalmasak, a bőrnél nem jöhetnek számításba. Ugyanakkor viszont azt is látni kell, hogy a bőranyag e bonyolult rendszere teszi azt rendes környezeti viszonyok között oly ellenállóvá.

A romlás okait vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a bőr cserzését nem tekinthetjük visszafordíthatatlan (irreverzibilis) folyamatnak, mint ezt korábban feltételezték. A növény-cserzésü bőröknél ez a feltevés még nem teljesen bizonyított. Az erre vonatkozó adatok eléggé ellentmondók. Wilson és Gallun laboratóriumi vizsgálata szerint a növényi

cserzőanyagok bizonyos mértékben inaktiválják a kollagén rostok vízzel szembeni affinitá- 16

sát. Ugyanakkor tény az is, hogy a növényi cserzésü bőr több vizet képes felvenni mint a nyers bőr. Ez azonban Lollar szerint nem ellentmondás,mert köztudott, hogy a cserzés a kollagén rostok vizfelvevő képességét csökkenti, ugyanakkor a bőr kapillaritását viszont növeli. A kapillárisokon felvett viz nem képes a tannin-kollagén rendszert hidrolizálni, de képes - mivel a kollagénnel nem alkot szoros kémiai kötést - a kollagént körülvevő cserzősavat hidrolizálni. Mint a cserzési eljárásoknál említettük, a cserzősavaknak csak egy része hatol a kollagénbe, a nagyobb rész csak körülveszi azt és - feltevés szerint - ilyen módon inaktiválja a kollagénrostok viz-vonzását. Ha a cserző savburok felszakad, a kollagén is elveszti közvetlen védelmét és ezután bekövetkezhet a hidrolízisük. Plenderleith is utal arra, hogy a földbe került bőrök különösen kedvezőtlen esetben hidraulitikus romlás következtében részben vagy egészben megsemmisülhetnek. A hazai régészeti ásatási adatok is ugyanezt mutatják, mert egyes talajtípusokból előkerült ásatási leletekből - majdnem kivétel nélkül - minden bőrlelet megsemmisült vagy csak nyomokban maradt meg. Tapasztalataink szerint a talajban bekövetkezett teljes vagy nagymértékű romlás a talaj víztartalma változásától függ. Ugyancsak Plenderleith említi hivatkozott munkájában: "Az ismételten nedvességnek kitett bőr sürü sziruppá alakul át, s ez ragadós állapotban található, de előfordulhat az is, hogy ebonithoz hasonló nehéz fekete tömeggé áll össze. Mind- , 17

kettő - a szilárd ős a szirup-alak is - vízben oldható’.1 Ismét máshol megemlíti, hogy

. a száraz és steril egyiptomi predinasztikus sirokban maradt fenn bőven bőr, amely 18

száraz és törékeny. " Ha most egybevetjük a hazai ásatások eredményeit, látni fogjuk, hogy a késő római kortól kezdve a legkülönbözőbb korokból fennmaradt bőrleletek legtöbb-