Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása

- 135 Kidolgozott bőrök

Kezeléshez fontos tudni, hogy a bor - amit konzerválásra kézbe veszünk - milyen funkciók betöltésére készült, tehát mire szánták és használták.

A ruhabőrök puha, simulékony borfajták, amelyektől azonban bizonyos mértékű feszességet, tartást követelnek meg. E követelmények többé-kevésbé vonatkoznak a subákra és más bó'rruha-fajtákra is. Ugyancsak ide sorolhatjuk a dudák tömlőjét is.

A bélésbőrök vékonyak: lábbelik, bőrruhák bélelésére használják őket. A lábbelik bélésbőrének a kevésbé simulékony is megfelel.

A finom bőrök többé-kevésbé vékony, szép barkájuak, alaktartók, hajlékonyak: ruhabőrök diszitésére, könyvkötésre, táskáknak, övéknek használják ma is.

A kesztyübőröktől tartósságot, nyulékonyságot, egyes esetekben moshatóságot követelnek meg.

A bútor- és kárpitosbőrök vastagabb borfajták, nyomott, préselt mintákkal vagy azok nélkül. Merevebbek, kopásállók, jó szakitószilárdságuak, feszesebbek.

A lábbeli-bőröknél megkülönböztethetünk keményet és puhát. Kemény bőr a talp, a talpbélés, a ráma kéreg. Ezek tömör szerkezetű feszes, nagy szilárdságú bőrök. A felső bőrök puhák; ezekkel szemben is különböző a követelmény, igy puhaságuk is különböző. A lábbeli-bőrök között külön helyet foglal el a bocskor: anyagának a talpbőr és a részben a felsőbőr követelményének egyaránt meg kell felelnie.

A bőrpajzsoknál az a kívánat, hogy kemények és merevek legyenek, az ütéseket és vágásokat jól birják. Ezek megpuhitása - ha egyáltalában lehetséges - a tárgy meghamisításához vezetne, tehát megengedhetetlen.

Még tovább sorolhatnánk a bőrrel szemben támasztott - a felhasználásból adódó - követei-