Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Szalay Zoltán: Régészeti és történeti eredetű bőr lábbelik konzerválása
- 136 menyeket, de ezeket úgyis a gyűjtemény kezelőjével kell esetenként megbeszélni. A fentebb tárgyaltakból nyilvánvaló, hogy konzerválásnál nem egyszerűen egy bőrdarabból állunk szemben, hanem a cipővel, a nyereggel, a pajzzsal, tehát magával a tárggyal, amelynek a célnak megfelelően kikészitett bőr az anyaga. A kikészitési módokat annak megfelelően választják meg, hogy milyen célra szánják a bőröket. Természetesen már a kikészítés előtt aszerint válogatják a különféle állatok bőrét, hogy melyik mire használható a legjobban. Még ugyanazon állatfajták bőre sem mindig és mindenütt egyforma minőségű és nem alapvetően azonos tulajdonságú. A bőr kidolgozása A lefejtett bőrt 1-2 órán belül tartósitani kell, ha közben nem dolgozzák fel. A nyers bőr gyors romlását rothasztó baktériumok okozzák, melyek közül a levegőigényesek (aerob) kevésbé veszélyesek. A még nyers (kidolgozatlan) bőr lebontásában a levegőt nem igénylők (anaerob), közül is a fehérjéket közvetlenül lebontó (un. proteolitikus) baktériumoknak van döntő szerepe. A nyers bőrön találhatók 35-50 o/b-át ezek a fehérjebontó baktériumok teszik ki. A baktériumokon kivül a bőrnek az azt felkereső szalonnabogár (Dermestes lardarius) és a moly (Tinea pellionella) is árt. A bőr tartósítása szárítással, sózással és pikkellel történhet. 4 Szárítás A bőröket kifeszitve, szabadban, lehetőleg gyorsan, de 40 C° alatti hőmérsékleten szántják. Sózás** A sózással történő tartósítás a legelterjedtebb. A bőrök husoldalát konyhasóréteggel hintik be. 5 A só nedvszívó hatása a bőr nedvességtartalmának mintegy felét kivonja, ezáltal romlékonysága csökken. A só egy része a bőrbe hatol és csiraölő hatása a baktériumok
