Állami gimnázium, Munkács, 1943

5 volt, szerződéseket kötött a legkisebb részletekre kiterjedő műértő figyelemmel, felügyelt mindenre, mintha minden iparos az ő műhelyében dolgozott volna, ő tőle vette az utasítást. Megérte az épület felállítását is. A másik nevezetes esemény ebben az időben, hogy Petz Károly nyugalmazott uradalmi főmérnök 1837-ban magániskolát nyitott saját házánál. Sokszor 100 tanuló is látogatta iskoláját. 1839-ben gyűjtés indult meg. 1840-ig 7369 forint ajánltatott meg, de ez az összeg nem folyt be. A városnak vagyona volt, de készpénze nem, mégis hajlandónak mutatkozott, hogy 10.000 forintot adjon, ha gimnázium létesül. Amikor a gyűjtés megindult, Rudolf Pál róm. kat. esperes lelkész választotta ki a telket a katolikus templommal szemben, az új-utca szegletén. Ehhez megvették a szomszéd Komka-féle telket is. 1841 őszi közgyűlésén Beregszászon Petz Károly beadványában kérte, hogy mivel a költségek miatt sem bírja tanulóival a vizsgálatok ügyében a Szatmárra való járást, így kapjon intézete legalább időleges nyilvánossági jogot. A megye javasolta, hogy a katolikus esperes és káplánja, valamint a megyebizottsági tagok közül kiküldött bizottság vizsgáztathassa a tanulókat félévenként s a bizonyítványokkal a tanulókat más intézetben is felvegyék. 1842 tavaszi megyegyűlésén gróf Schönborn Ervin atyja emlékéhez híven nemcsak 1000 forintot ajánlott fel, de az építéshez szükséges anyagot is, kb. 1064 forint értékben. Ekkor választották meg pénztárnoknak Getsey György táblabírót. Az építés vezetésére Lang Vitusz városi tanácsnok nyert megbízást. Ugyanekkor a római kat., gör. kat. és ref. esperességek egyházukban gyűjtést kezdettek. 1842 tavaszi gyűlése Beregszászon azért nevezetes, mert ekkor 7439 forinttal megkezdték s remélték, hogy ebből be is tudják fejezni az építést, de a tanárok fizetéséhez a megye támogatását kérték. Ekkor felmerült a közmunka alkalmazása az építkezésnél. Nagy baj volt, hogy a helytartótanács sohasem támogatta az iskola ügyét s a kassai tankerületi főigazgatóhoz utasította az érdekelteket tárgyalásra. 1842 nyarán a reáliskola gondolata került előtérbe. Ugyanekkor Richter Alajos kassai főigazgató ad utasítást az iskola ügyében s ezt Rudolf Pál r. kat. esperes lelkészhez küldi. 1843-ban Román Ferenc főjegyző támogatta az iskola ügyét. A tárgyalások a reáliskola mellett döntöttek: mert ,,a reáliskolának nyilvánvaló többrendbeli néposztályokra való elsőbbsége többágú és életbevágó ismereteket ad." Ebben az évben végre megindult az építkezés és folyt 1860 november 23-ig. Ekkor fizették ki az asztalos- és lakatosmunkát. Olsavszky László uradalmi inspektor támogatása következtében 200 öl kockakövet kaptak az építkezéshez. 1845 őszén történt intézkedés, hogy a Petz-féle magániskola tanárai lépjenek városi alkalmazásba és az intézet növendékei jöjjenek a városi épületbe. A tanárokkal a város szerződést is kötött. Az 1846—47. iskolai évben 57 tanulóval megnyíló városi tanodának a növendékei mint magántanulók az ungvári gimnáziumban tettek vizsgát. Az 1848—49-es időkből való feljegyzés szerint Rudolf Pál r. kat. esperes volt az intézet igazgatója, s a pontos Getsey György 115 pf. 45 krajcárt szolgáltatott be az iskola pénztárából Kossuthbankókban megsemmisítés végett. (1849 okt. 16.) A Bach-korszakban is ülésezett a bizottság. Az 1850 augusztus 25-én tartott gyűlésen Freyseysen Dániel az elnök és a pénztáros Getsey György panaszolta, hogy sokan nem fizették meg a megajánlott összeget, mások meg elhaltak, vagy elköltöztek. A küzdelem tovább folytatódott s 1863-tól Szikszay Károly Munkács város főbírája, Oláh Samu főjegyző, Horváth Alajos megyei tiszti főügyész és Freyseysen Gyula megyei első alispán együttesen kérték a nyilvánossági jog megadását. Igen fontos adat, hogy a városnak ekkor már volt főelemi iskolája. Az itt működő tanítók látták el a gimnáziumban is a tanítást. Ezt a felügyeleti hatóságok, részben maga a minisztérium is helytelenítette. Ebben az időben egymásután alakultak a gimnáziumok. Képesített tanár alig volt s így más intézetekben, de itt Munkácson is szükségmegoldást kellett találni.