Állami gimnázium, Munkács, 1943

6 1867 októberében kezdődtek meg a tárgyalások a helybeli egyházak segédlelkészeivel, hogy vállaljanak a városi gimnáziumban tanári állást. Kún Róbert róm. kat., Csomár István ref., Valkovszky György g. kat. segédlelkészek hajlandók is voltak tanári állást vállalni. A negyedik tanszékre Csókás György r. kat. elemi iskolai tanítót kérték fel, akinek a reáltárgyakból valamelyest képesítése volt. A tanároknak 500 frt. évi fizetést adtak. Ekkor a minisztérium a négy osztályú iskolához a szakrendszer miatt 7 tanárt követelt. Követelte az akkor már előírt felszerelést; rajzterem és szertárak létesítését. Az 1868 május hetediki közgyűlés után kérvényt nyújtottak be a miniszterhez. Szikszay Károly főbíró, Literáti János községi tanácsos, ref. lelkész, Román Ferenc küldöttségi elnök és Oláh Samu jegyző. Ez a bizottság a kiegyezés óta állandóan tevékenykedett s 1868 június 19-én a közgyűlésnek beszámolt a nagynevű kultuszminiszterrel, báró Eötvös Józseffel lefolytatott tárgyalásról. A miniszter ekkor már határozottan megígérte, hogy a munkácsi gimnázium számára a nyilvánossági jogot megadja. Kilátásba helyezte azt is, hogy az új iskolának mind a vallás-, mind a protestáns-alapból segélyt rendel. Az első döntés 1868 június hóban kelt 9970 szám alatt. Ekkor a miniszter a .kérelem alapján a munkácsi négyosztályú valláskülönbség nélküli magánreálgimnáziumnak a nyilvánossági jogot megadta azzal a kikötéssel, hogy a gimnáziumok számára előírt törvényes rendelkezéseknek eleget, tesznek. 1868 szeptember 26-án kelt a végleges miniszteri leirat 15.703 szám alatt, melylyel Hrabár Mihály megválasztott igazgató-tanárt állásában megerősítette, valamint a többi négy tanárt is. A kilátásba helyezett 500 frt-nyi segélyt a beregszászi m. kir. adóhivatalból kiutalta. Ezzel befejeződött a nagy harc és az iskola alapja megszilárdult. 1868 szeptember 26-án Eötvös miniszter végre megadta a már meglévő intézetnek a nyilvánossági jogot és a szerény államsegélyt. A kiegyezés utáni Magyarország hozzáfogott minden vonalon az építéshez s a munkának itt Munkácson is eredménye lett. Egy évszázad küzdelme zárult le s az iskola elnyerte a nyilvánossági jogot. A küzdelmek — mint a magyar élet minden időben —, tele van tanulságokkal. Megtanulhatjuk ma az emlékezés órájában, hogy itt ezen a helyen szükség van nagy aktivitásra, szükség van erős elhatározásokra és az erős elhatározás és szívós munka itt is megtermi a maga gyümölcsét. Szükséges ma is, hogy mint száz év előtt, most is mindnyájan összefogjunk és közös munkával minden téren erősítsük az állam munkáját. Az akkori küzdelem nem ért véget. A magyarságnak intézményeiért továbbra is harcolnia kellett. Sok-sok küzdelem után érkezett el az intézet jelenlegi épületéig. Árpád magyarjainak nehéz küzdelmet kellett vívniok, de eredményes küzdelmet vívtak 1868-ig s 1896-ig is. Horthy magyarjainak is erős küzdelmet kell folytatniok. Ez az iskola itt a magyarság őrtornya. Innen kell, hogy sugározzék a magyar lélek ereje, a magyar élniakarás. Az a gondolat, hogy új ezredévet kell kiépítenünk ezen a fontos helyen, a Rákóczivár tövében a magyarság számára. Erre a küzdelemre fel kell készülnünk a lélek, a szellem fegyvereivel. 75 év előtt összefogott itt minden magyar állampolgár. A munkácsi és beregszentmiklósi német és szláv anyanyelvű munkások is átadták adományaikat az új iskola épületére. Jöjjön egy új korszak, egy új békés építő korszak. Nyelvi- és valláskülönbség nélkül, mint a megszállás éveiben, oldódjunk fel mindnyájan egy nagy, szentséges érzésben, a szentistváni állam tiszteletében, a magyar föld ezen történelmi emlékekben gazdag városának szeretetében s tegyünk a mai napon szent fogadást, hogy mint Kormányzó Urunkat elhatározásaiban és tetteiben a határozottság és tervszerűség vezette, vezessen minket is az ő szelleme, vezessen a szegedi gondolat. Építsük ezt az országot egységesen a béke és a szeretet jegyében s akkor lesz magyar, nagy lesz