Állami gimnázium, Munkács, 1943

4 I. Intézetünk múltjából. E nevezetes napon nem ünnepelni, csak emlékezni jöttünk össze, hogy elsősorban hódolatunkat és tiszteletünket fejezzük ki a budai vár urának, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrnak, aki a Mindenható Isten gazdag kegyelméből ma 76. névnapját ünnepli. E város ez év nyarán külön emlékezett meg e nevezetes évfordulóról. Ö a magyar ifjúság és a magyar élet nagy eszményképe, az ő személye az egyetlen szilárd pont ebben az országban. Elindult csaknem egy negyedszázaddal ezelőtt Kenderesről Szegedre s diadalra vitte a magyar nemzeti egység ügyét, öszszefogta az akkor széthullott nemzetet, magához emelte a magyar föld népét s a Dunántúlon átszervezett nemzeti hadsereggel megteremtette a rendet, fegyelmet és békét. Ma is az ő parancsait és rendelkezéseit várjuk, ő reá figyelünk, ö a mi életünk irányítója s arra kérjük a Magyarok Istenét, hogy éltesse őt még nagyon sokáig, hogy kivezethesse népünket a mai világégésből a szebb, boldogabb magyar életre. Emlékezzünk ezen a napon a nemes város 75 év előtti vezetőire és a nemes vármegyére is, mert az ő buzgalmuk következtében jött létre a mi ősi iskolánk, a mi kedves Alma Materünk, a most már Árpád fejedelemről elnevezett munkácsi magyar gimnázium. Lehetetlen meghatódottság nélkül olvasni a hősi küzdelmekről regélő régi sárgult lapokat. Mert a régi krónikás szerint abban az időben is nehéz volt itt a magyar élet, nehéz volt itt magyarnak lenni, nehéz volt itt nagy dolgokat teremteni. Munkács kis vidéki város volt, központja egy vidéknek, s központja a 25.000 holdas Munkács—Beregszentmiklósi uradalomnak. A XVIII-ik század végéig alig volt itt kultúra. Kivétel I. Rákóczi György kora — 1640—1660. A fejedelem feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt diákiskolát létesít, de ez az iskola fiúknak II. Rákóczi Györgynek a halálával megszűnik. Ebben az időben az uradalom tisztjei és mérnökei között vannak tanult emberek és érzik a város vezetői is 1790^ tői kezdve, hogy Munkács jelentősége nagyban emelkednék, ha itt gimnázium felállításával a kultúra mélyebb gyökeret verhetne. Munkácsot központi fekvése s földrajzi helyzete szinte predesztinálta arra, hogy a helyi kultúra központja legyen. Mai nagy riválisa, Ungvár, abban az időben is mindenben megelőzte. Ungárra került a munkácsi püspökség Mária Terézia rendelete értelmében s megalakult az ungvári gimnázium. Munkács minden igyekezete és kísérlete hiábavalónak bizonyult. 1765-ben történt az első kísérlet arra, hogy a Bazilita szerzetesek nyissanak Munkácson, mint püspöki székhelyen gimnáziumot, de ez a terv megbukott. A püspökség Ungvárra került s a gimnázium ügye feledésbe ment. 1790-ben, II. József uralma idején, felterjesztés ment az országgyűléshez, hogy Munkácson felsőbb iskola állíttassék fel a tanulmányi alap terhére. Rövidesen megjött a válasz: a tanulmányi alapból a költségek nem fedezhetők. Ekkor ismét felmerült a bazilita-terv, de nagy akadály a Latorca folyó, melyen ekkor még híd nem volt, valamint a szerzetesek másirányú képzettsége. Az akkori latin iskolához főkép latin műveltségű papokra lett volna szükség. 1825-ben újult meg a mozgalom. 1825-ben felirat ment az országgyűléshez: a megyei tanácskozás szerint Munkács vezetői ragaszkodnak a főgimnáziumhoz, mert a szomszéd Ugocsa és Szabolcs megyék igényeit is csak a gimnázium elégítheti ki. Főnormális, tehát föelemi iskola nem. 1829 szeptember 7-én Munkács város 2500 forintot ajánlott fel s ez a összeg adományokból 5550 forintra emelkedett. Munkács város erdejéből elvállalta még az intézet fűtését. A megyétől kirendelt munkásokat kértek. Megint felmerült a Csernekhegyi barátok tanító-szolgálata. Hat barát el is vállalta a tanítást, de a terv nem valósult meg. 1830 januárjában a mozgalom újból megerősödött; vezetője Freyseysen Dávid 1815—28-ig uradalmi ügyész, 1828—46-ig uradalmi igazgató. Vezető szerepet vitt a vármegye életében. Végtelenül aktív ember