Állami gimnázium, Munkács, 1943

3 Dr. SZIKLAY FERENC NY. TANÜGYI FŐTANÁCSOS 1883 -1943. Karácsony előtt vettük a szomorú hírt, hogy tankerületünk szeretett volt szakelőadója 1943. évi december hó 19-én elhúnyt. Dr. Sziklay Ferenc főtanácsos a húszévi megszállás minden szenvedésének és keservének mély átérzése után a felszabadulás pillanatában azonnal munkába állott, s ő volt az újonnan megszervezett kassai tankerület első középiskolai szakelőadója. Megrongált egészséggel és sokszor betegen is látogatta a tankerület iskoláit, s mindenki érezte, hogy kifinomult lelkű íróember, a lélek és szellem embere látogatja az osztályokat és természetes, hogy meglátásaival és megérzéseivel határozott irányt szabott iskolai munkánknak. Szerető szívének egész melegével, nagy jóakarattal és megértéssel igyekezett átvezetni iskolánkat a kezdet nehézségein. 1940 őszén, 1941 május havában, valamint 1942 júniusában az érettségi vizsgálatok idején hosszabb ideig tartózkodott intézetünkben. Lebilincselő, finom modorával megnyerte a tanári testület bizalmát. Végtelen éleslátással világította meg Munkácsnak és iskolánknak helyzetét az 1941 május hó 16-i látogatása alkalmával tartott értekezleten. Ekkor jelölte meg a következő jellegzetes szavakkal itteni munkánk célját: „Munkácsnak inkább magyar múltja van, mint magyar jelene. Ez a hely volt Árpád pihenőhelye, Rákóczi jel'lemiskolája, itt töltötte Kazinczy fogságának utolsó szakaszát és itt született Munkácsy Mihály. A magyar nevet több szálon is a világhoz, az általános emberihez köti. A liberális individualizmus szomorú, züllesztő kora fűzte nevéhez az idegenfajú arculatot és sajnos, ez a vonás ma a legkifejezőbb Munkács arcán. Már ez a tény is rávilágít Munkács végvári helyzetére. Ez a város a keresztény magyarság, s ezzel a keresztény Európa keleti bástyafoka. A szentistváni gondolatot a különböző nemzetiségek békés, egy célra, a közös haza boldogulására szolgáló együttműködését itt lehet, itt kell ideálisan megvalósítani.. . — Nomen est omen, végzetszerű az Árpád Fejedelem név. CJj honfoglalásnak kell erről a helyről kiindulnia, ám Munkács ebben az új honfoglalásban nem pihenőhely lesz a munka után, hanem pihenéstelen, komoly, elszánt, törhetetlen munka helye. Iskolánk a munkácsi végvár fellegvára, vagy ha eddig nem volt az, akkor ezután kell annak lennie." — Ezek a szavak jellemzik a legjobban dr. Sziklay Ferenc tanügyi főtanácsos lelkületét. Látta és érezte a nehézségeket, de feltétlenül hitt a magyar lélek erejében, s fáradtan is küzdött a magyar célokért. Életének küzdelmeit tankerületünk királyi főigazgatója így foglalta össze: „nehezebb sors, küzdelmekben, megpróbáltatásokban gazdagabb pálya alig jutott még magyar pedagógusnak osztályrészül. Elvesztése lesújt, a példa, melyet hősi életével nyújtott, felemel bennünket." Mi, az Árpád Fejedelem Gimnázium nevelői, emlékét kegyelettel őrizzük, tanításait lelkünkbe zárjuk s az ő élete példája és tanításai alapján végezzük itteni munkánkat. Szepesvári Béla.