Állami gimnázium, Munkács, 1915

53 ellenséget mintegy szándékosan csalta be, mint a mesék elátkozott várainak kísértetei a biivös kastélyba a kegyeletsértö kincskeresőket, — mert hisz ők is kincsünket, sőt épen legdrágább kincsünket, szabadságunkat akarták elrabolni, — hogy aztán annál borzalmasabban meggyötörve, megtépve, véres fejjel kergesse vissza őket, vagy temesse be a borzalomkeltő bérci kazamatákba! Borzalmak tanyájává, rémek, gonosz szellemek hónává, reménygyilkoló jégtemetővé lett a babonás oroszok számára a Kárpátok láncolata, metsző, könnyfacsaró viharaival, kísértetiesen zugó haragos fenyveseivel, — melyek fölött a magyarok bosszúálló pátronáját vélték nem egyszer látni, — pokoli hegykatlanaival, megmászhatatlan meredekeivel, üvöltő farkascsordáival, károgó varjufelhöivel, félelmes hangon hurrázó honvédeivel, mindent elborító havával! 1848-ban a balvégzet kapuja volt ránk nézve a Kárpátok szorosa, most a bosszúálló visszaüzés furiáinak pokolbeli kínzó tornáca lett! És ez Istenítélet-időben, éhséget, szomjúságot, nélkülözéseket, fájdalmakat összeszorított ajakkal, hangtalanul tűrve, állta helyét rendületlenül, teljesítette feladatát kifogástalanul, verte, fogyasztotta a muszkát Uzsoknál irgalmatlanul a hideg fagya ellen juhászbundába öltözködő, fokost forgató hadseregcsoportja Szurmaynak, az ősfoglalkozást üzö magyarság típusát képviselve, testesítve meg ideális tökéletességben egyúttal külsejében is: egyugyanazon viseletben tudván lenni a körülmények szerint pásztora és őrizője, katonája hazájának !. .. A monarchia legerősebb, de lelketlen kövekből épült vára elesett; a várfal nélkül álló, de önfeláldozó hazaszeretettől izzó lelkektől körülölelt Kárpát: megállott a vészhullámok közt, s megtörte azok erejét, amíg el nem érkezett »az idők teljessége,« a dicső szövetségesünkkel testvéri egyetértéssel mesterien végrehajtott gorlicei áttörés. — amikor is csodás kárpáti védekezésünk eredményekép végül is áttörtük őket, a fojtogató orosz gyürüt, amint áttöri az igazság napja is végül a sötétség, hamisság, gonoszság mindent elbontással fenyegető felhőit! 1915. máj. 2.-a: a roppant orosz haderő rohamos összeroppanását, összemorzsolódását vonta maga után, megbénítva, szánalmas tétlenségre, tehetetlenségre kárhoztatva azt a háború további folyamára ! 1915. ápr. 21-én szabadult fel már előzetesen Uzsok teljesen, máj. 6-án Dukla, s máj 8-án egész Magyarország a lidérc-nyomásként rája nehezedő, hét hónapi orosz inváziótól! Az orosz medve megnyomorítva, bénán, szégyentől betegen menekült sántítva vissza odújába! E döntő fontosságú események, lelkes követésre hevitö héroszok emlékét ünnepeljük ma, Kedves Ifjúság, máj. 1-én az első évforduló napján, mintegy előestéjén a rákövetkezett nagy napnak! De még más egyébért is összegyültünk ma! . . . E csodás, a világtörténelemben páratlan, győzedelmes védelmi harc nagy áldozatokat is követelt! . . . Nem is említve a dicső védösereg érzékeny, gyászoló lelkünk fájó húrjait mélyen szaggató vérveszteségét, betegeit, halottait, kik a Beszkidek, Dukla, Bártfa, Homonna, Mezölaborc, Körösmező, a borgói havasok, de különösen az Erdős Kárpátok, s a vérrel ázta-