Állami gimnázium, Munkács, 1915

41 Ha pedig itthon maradtok a békés munka padjainál, a magyarság szellemében dolgozzatok tovább, mert, hogy megint Rector Magnifícusunk szellemében szóljak: »Az egyetemes szellemi fejlődést is csak kulturánk erős magyarságával szolgálhatjuk, mintahogy a magyarság világdicső szereplése a mostani háborúban szintén csak öröksége a régi, történeti hagyományokat tisztelő és hagyományokon épülő magyarságnak.« Vezessen" benneteket munkátokban egyetemünk harcoló ifjúságának szelleme, kik azt izenik leveleikben, hogy »iskoláink békés munkája felett is ugyanannak az eszmének kell uralkodnia, mely az ö véres munkájukat vezeti: az emberi és nemzeti haladás biztonság és igazság eszméjének; ezt kell ápolnotok, mint ők cselekszik: kötelességérzettel, felelősségérzettel, kitartással, áldozatkészséggel!« f Hozzátehetem még, Kedves Ifjúság: nemes idealizmussal, mely ejére tipor azonnal minden gyáva, földön csúszó cinizmusnak; puritán hófehér lélekkel, fanatikus tiszteletével a becsületnek, — szóval talpig derék, egészséges, minden szépért, jóért, igazért lelkesedni tudó lélekkel, — különösen, ha egyszer az életbe kikerültetek; mert, hogy mit ér és miért kell az ilyen jellem, amelynek birásáért persze szintén sokáig kell harcolni, mig elérjük, sokszor épen önmagunkkal, környezetünkkel, azt megmutatta e világháborúban dicső szövetségesünknek technikai fölényén is felülemelkedő lelki, jellemmbeli kiválósága! Ily lelkű ifjúság kezében nyugodtan pihen majd a haza sorsa, mert ilyen ifjúságért nem éltek és" haltak hiába az aradi tizenhármak ! Odakünn most a nemzetek végzetének nagy szüretje tombol, s az élet erőtől, egészségtől duzzadó fürtjeit sajtolja ezer meg ezer drága kis patakban vérborrá a halál; adja minél előbb a magyarok Istene, hogy szülessék meg e drága nedűből, mire kiforrja magát, a magyar dicsőségnek, nagyságnak, hatalomnak öröklétét, halhatatlanságát biztosító nektárja ! 2. Diákok a kórházban . . . -Megjelent a »Munkács« 1915. junius 27-iki számában. Dr. Meisels Vilmos igazgató ur ápolónői-tanfolyama, melyet a munkácsi hölgyek buzgó részvételével a mult ősszel rendezett, dr. Tárczy Károly tanárunkban azt a gondolatot érlelte meg, hogy ifjúságunk is hasonló kiképzésnek jó hasznát venné. S alig fejeztük be a háborús tapasztalatokban bővelkedő tanévet, amikor dr. Tárczy tanár ur hirdetménye az első segélynyújtás elsajátítására hivott fel. A jelentkezők nagy száma tanúskodik amellett, hogy a felszólítás lelkes fogadtatásra talált. Dr. Meisels igazgató ur készséggel vállalkozott a főgimnáziumi tanulók kiképzésére, s junius 2-án megkezdte tanulságos és élvezetes előadásait. * Első nap szorongva léptünk be a kórház kapuján. Milyen csendes odakünn az utca és milyen szomorú az élet idebenn. Két szegény asszony gubbaszt a padon, suttogva száll a szó, a lépcsőkön mankókopogás, csoszogó lépések zaja hallatszik. A kert viruló fái alatt a kórház kék csikós kabátu lakói várják a gyógyulást. Legtöbbjén katonasapka. Magyar, német, orosz, — mindegy az, itt csak beteg ember van. " Az igazgató rendelőjében feszült figyelemmel hallgatják a diákok dr. Meisels magyarázatait, melyek a gyakoribb balesetek és rosszullétek alkalmával nyújtandó első segélyen kívül néhány egész-