Állami gimnázium, Munkács, 1915

26 a Mindenhatót, hogy vessen már véget mielőbb az emberiség ezen iszonyú pusztításának. Vedd le rólunk — Uram — Golgothád keresztjét! Hős véreink — tudod — ezt sohse keresték ... Küldd el békéd — kérünk — e borús avarra, S hozz már vig esztendőt a vitéz magyarra! Május 27-én. dr. Tárezy Károly. A mi hőseitik. •BBOHM PRO PATRIA. •••••• Bacsinszky Sándor, joghallgató, hadapródj. a 38-ik h. gy. ezredben. 1910—1914-ig az intézet tanulója. Áthatva a haza iránt való kötelességektől, több máramarosszigeti jogásztársával együtt önként vonult be 1915. május hó 15-én a 38. h. gy. ezredhez Budapestre. A tiszti iskola el­végzése után önként jelentkezett a harctérre, s aug. 1-étöl fogva Volhyniában küzdött vitézül. Részt vett négy ütkö­zetben. Október hó 7-én, mint járörvezetö eltűnt, s azóta nincs hir felőle. Egyetlen megmenekült társa csak annyit tud róla, hogy megsebesülve látta. Aggódó édes atyjának szorgos utána járása eddig hiába való volt, s igy minden nap valószínűbb az a feltevés, hogy öt is áldozatul kívánta a haza szent ügye, melyért kihuztuk kardunkat hüvelyé­ből. Fakadjon fiatal életének dicsőségéből áldás e hazára, melyet rajongóan szeretett! Filipecz Ferenc, oki. középiskolai tanár, zászlós a 29-ik cs. és kir. gyalogezredben. 1904—1908. között az in­tézet jeles növendéke. Hősi halált halt 1915. Junius 18-án 26 éves korában. Hol a toll, mely le tudja írni, el tudja képzeltetni, mennyi elvesztett remény, mennyi boldogság van e néhány szóban eltemetve, mennyi bánatot és szen­vedést takar e rövid tudósítás?! Épen az ifjúkori idealiz­mussal választott pálya végén állott, doktorátusa előtt, mikor a háború kitört. Ott hagyta kedves tanítványait, kedvenc hegedűjét, melyet szaktudással kezelt, ott hagyta menyasszonyát és elment A többi már sablonos. Mint kadett önként jelentkezett a harctérre; részt vett a májusi nagy offenzívában. Ungmegye határáról indult el és Sam­boron keresztül Osstrosecig jutott előre; itt egy éjjeli tá­madás alkalmával jun. 3-ikán két ellenséges golyótól ha­lántékon találva halálosan megsebesült. Hosszú szenvedés után 18-án Samborban temették el, ma azonban a buda­pesti uj köztemetőben, a hősök sírhelyén alussza örök ál­mát. Rövid, de dicsőséges életpályája biztosítja számára az utókor kegyeletét, mely már nem egy ifjúnak tragiku­san végződő életpályáját, hanem egy eszmévé finomult hős mintaképét fogja benne látni, tisztelni és becsülni. Hadzsega Román, ungvári pénzügyigazgatósági fo­galmazó, tart. főhadnagy' a 11. h. gy. ezredben; 1900-1902­ig az intézet tanulója. Tavaly még mint hadnagyot köny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom