Állami gimnázium, Munkács, 1911

s a kis tőkét felszívja, köztük a verseny egyoldalú fegyverekkel folyik a kis tőke, a gyengék kárára. Amily mértékben terjedt az egyoldalú plutokratizmus, oly módon nőtt a vagyontalanok száma, s vele megszületett az uj rend: a proletárok osztálya, s egy uj kérdés: a munkáskérdés. Különösen az iparüző államokban, a gyárak mellett lett ijesztővé ez a változás, itt lett az elkeseredés a munkásosztály körében oly erős, hatalmas, hogy nem egyszer porrá zúzták a gépeket és felgyújtották a gyárakat. Ezek azonban még nem rendszeres harcai a munkásosztálynak, hanem csak sporádikus kitörések voltak; a nép akkor lesz félelmetes, szervezett falanx-szá, akkor lesz öntudatos, egységes osztállyá, amikor 1847-ben Marx és Engels, a modern szocializmus megalapítói a „Kommunistisches Manifest"-ben kimondják az azóta történeti nevezeteségüvé vált igéket: „Minden ország proletárjai egyesüljetek!" Eme szózat nyomában rövid pár év után az ipari munkások százezrei egyesültek egy hatalmas szervezetté, egy öntudatos renddé, a munkásosztállyá, mely azóta olyannyira fejlődött, megizmosodott, hogy a kormányoknak és a kapitalisztikus osztálynak számolniok kell velők, mely az utcai tüntetések vagy a rendezett sztrájkok félelmes erejével önerejéből meg tudják állítani, akasztani a gazdasági rendet. II. Szociális elméletek Marx előtt. Mielőtt ennek a modern szocializmusnak tárgyalásába fognánk, vessünk a szocialisztikus eszmék fejlődésére egy kis történeti pillantást. A modern szocializmus Marx fellépésétől kezdődik, maga a szocializmus azonban oly régi, mint maga a társadalom. Már az ókorban történnek komoly kísérletek a társadalmi bajok és igazságtalanságok megszüntetésére, s Platón megrajzolja annak az ideális államnak a képét, melyben nincsen semmi igazságtalanság. Az ő Államában ugyanis sem születési, sem más előjogokat nem élveznek az emberek, akik három nagy osztályba: a kézművesek, az őrök (katonák) és bölcsek (kormányzók) osztályába tartoznak, teljes vagyonközösségben élnek, együtt étkeznek, a gyermekek együtt nevelkednek, s ahol magánbirtok és házasság nincsen. A történetből ismeretes, hogy Görögországban és Rómában minő szociális intézkedések történtek a nép bajainak orvoslására, tudjuk, hogy Lykurgos és Solon minő intézményekkel iparkodtak a nép elszegényedésén segíteni, tudjuk, hogy Servius Tullius, később a Gracchusok nagyarányú mozgalma, az ager publicus, stb. mind ide vágó jelei annak az iránynak, hogy a társadalmi igazságtalanságokat jóvá tegyék.