Állami gimnázium, Munkács, 1911

21 ság elleni vétségek sem függnek össze szükségkép a magántulajdonnal. Az osztálykülönbségek eltűnése fog Marx szerint az állam megszűnéséhez vezetni, de ha alaposan nézzük Marx okoskodását, nem az állam megszűnése következik abból, hanem csak az, hogy az állam működési köre megváltozik. Ha teljes összhang uralkodik a társadalomban, akkor az állami hatalom elnyomó tevékenysége önként megszűnik, az állam a javak világát irányozza, s ami azzal összefügg. Az állam létezhetik, mint valami szervezett egysége a nemzetnek akkor is, ha egy része az állami funkciónak kiesik működéséből. Sőt a későbbi fejlődésben is azt látjuk, hogy a szocialista vezetők nagyobbrészt republikánusok, tehát nem elvi ellenségei bármely államformának. Az osztályharc és osztályellentét tulajdonképen nem is létezik abban a formában, amint Marx felállította, a tagozódás inkább csak nagy szempontok szerint elméletben van meg, hisz akárhány példa van arra, hogy a kizsákmányolt osztály félreáll a harctól, s a gazdasági válságok sem térnek vissza oly szabályos periódusokban, mint azt Marx mintegy naptárszerüleg feltételezte. De Marx értékelmélete is téves. Azt állitja, hogy a cseretárgyak értékmérője csak az emberi munka. A csereértéknél is tekintetbe kell venni a használati értéket, továbbá számba kell venni azt is, hogy az értéknek nemcsak a munka, hanem a fentartás is lehet az oka. Marx nem vette tekintetbe, hogy valamely földnek értéke azáltal is emelkedhetik, hogy mellette pl. vasút készül. Marx szembeállítja a tőkét a munkával, holott alaposabb meggondolás után be kell látni, hogy a tőke sem más, mint felhalmozott munka, s mikor a tőke ellen foglal állást, tulajdonképen nem a munka értéke, hanem a munkaerő értéke van szeme előtt. Vagy vegyük a gépeket. Ezek jogosultságát épen nem tagadják a szocialisták. S ime, mennél inkább lépnek a gépek az emberi munka helyébe, annál kevesebb jogot formálhatnak a munkások a termelés jövedelmére, mert az igazságosság elve csak azt kivánná, hogy adjuk meg a munkásnak azt, amit munkájával szerzett, ámde amit a gépek végeznek, az nem az ő munkája. Marx fejtegetései a többletértékről nem tudnak többet beigazolni, mint, amit józan ésszel bárki is beláthat, hogy t. i. ez a többletérték a termelési eszközök tulajdonosainak a magántulajdon alapján jár. Azt Marx sehogy sem tudja bebizonyítani, hogy uj értéket csak a munka állithat elő Maga Marx többször mondja, hogy a csereérték nem a használati értéken alapul, a forgalomban a használati érték nem jön tekintetbe, a legfontosabb árunál, a munkánál mégis azt mondja, hogy a javak értékébe nem annak előállítási költsége meg bele, hanem annak használati értéke. A marxizmus kritikáját csakhamar megadták az ő egyenes águ utódai; Bernstein, Bebel, s a többiek, akik mind megegyeznek