Állami gimnázium, Munkács, 1909

I. Az ifjúság és a pornografia. — Jegyzetek a középiskolából. — A Ma iskolájának pedagógiai kérdései között egyike a legaktuálisabbnak, egyszersmint a legfontosabbnak is, az a kérdés, amelyről épen szólni akarok. A kultura az iskolát ma már valóságos higiénikus gyógyintézetté fejlesztette, ahol helyet talál minden gondolat, terv és törekvés, mely a gyermekekből a jövő egészséges nemzedéket akarja megteremteni. Amiről csak évtizedekkel ezelőtt, a pedagógia bölcsei még álmodni sem mertek, az ma már nagyrészben megvalósult. Az angol és amerikai nevelés mintájára iskoláink a testi nevelésnek .valóságos mintahelyei; a testet edző sport, a lelket elfoglaló és felvidító játék immáron elsőrangú követelményei a modern iskolai intézeteknek. Az állam minden tőle telhető áldozatra kész, hogy a jövendő magyar ifjúság testi nevelői képzett szakemberek legyenek, akik öntudatos működéssel vigyék a kitűzött nagy célt diadalra. Külön játéktanitói-vezetői kurzusokat szerveztek s mindezt a leggondosabb körültekintéssel s azzal a célzattal, hogy a magyar faj testi-lelki erejét megtartsuk, ha lehet: növeljük. Mindez jól is van igy. Nem eshetik egy szó sem az intéző körök jóakaratú gondolata ellen. Helyes dolog és mindenképen kívánatos is, hogy a testi nevelés elfoglalván megillető helyét a modern iskolában, testileg erőssé, lelkileg acélossá, az akadályok előtt bátorrá, az élet nehézségei előtt meg nem hunyászkodóvá nevelje azt a generációt, amelynek vállaira egy minden bizonynyal fejlettebb kulturáju Magyarország terhei fognak szakadni. A kérdés csupán az, hogy a célt megközelitettük-e már eddig, vagy a megindult munka kecsegtet-e a siker reménységével ? Figyelgetem az ifjúságot! Nemcsak a tanárember fegyelmező erejével vagyok közöttük, de velük vagyok a múlton gondolkozó s a jövőn töprengő ember számítgató lelkével is; figyelgetem őket, tanulásaik közben s akkor, a mikor csapongó lelkük a játék szabadságában merül el. De még máskor is. Figyelgetem őket a vissza nem szorítható tavasz első napsugaras napjaiban is. Amikor a hevülő, fogékony fiatal szív önkéntelenül megittasul, maga sem tudja még mitől, de a lelkét mégis eltölti valami csodálatos édes mámor, a melynek még nincs szine; vágyak kelnek a szive mélyén, amelyeknek azonban még nincs alakjuk; virágokon repdes a lelkük, de e virágoknak még nincs illatuk. Ilyenkor is figyelgetem őket. A tárgytalan vágyakozások idejében, amelyen keresztül mentünk mindnyájan, s amelyen keresztül fog menni minden fogé-