Állami gimnázium, Munkács, 1907

II. A fényképező lencse. Bevezetés. Tanítványaimmal tett kirándulásaim alkalmával többször meggyőződtem arról, hogy szép számmal van köztük műkedvelő fényképész; sajnosan kellett azonban tapasztalnom, hogy közülük vajmi kevesen értenek ehhez a nemes sporthoz. Hiába van közepes jóságú kézikamarájuk, hiába fogyasztják tucatszámra az elsőrangú Agfa-, Lumiére- és Ilford lemezt, alig akad rá eset, hogy felvételük igazán sikerüljön. A legnagyobb baj tapasztalatom szerint kétségtelenül az, hogy nem ismerik obiectivjüket, annak fényerejét és gyújtótávolságát, nincsenek tisztában a fényrekesz rendeltetésével és így nem tudják a megvilágítás idejét helyesen megállapítani. Ezért szívesen engedtem azon kérésüknek, hogy írjak számukra egyet-mást a fényképező lencséről s útmutatással, felvilágosítással szolgáljak nekik olyan esetekben, amelyekben a kellő tapasztalat és elméleti ismeret hiánya miatt nehezen tudnak eligazodni. Ez a rövidre vett értekezés tehát nem meríti ki a tételt, s nem készült a szakember számára, aki a fényképezésnek minden csínját-bínját kellően ismeri. Célomnak megfelelően — amennyire csak tehetem — kerülöm benne a száraz elméleti fejtegetést, s inkább könnyen érthető példákkal igyekszem megvilágítani mindazt, amire a gyakorlatban elengedhetetlenül szükség van. Azt hiszem, hogy ilyen eljárást követve az én olvasó közönségem inkább megért engem, s veszi valami hasznát az átolvasásra fordított időnek és fáradságnak. A fényképező lencsék alaptulajdonságai. 1. A gyújtótávolság. A közönséges, mindkét oldalán domború (biconvex) gyujtóüveget bizonyára ismeri minden olvasóm. Ha egy papírlapot veszünk és evvel párhuzamosan a gyujtóüveget a napfényen mindaddig mozgatjuk, mig a napnak összegyűjtött sugarai a lapon egy kis kört nem adnak, amelyet a nap képének tekinthetünk, azt tapasztaljuk, hogy az összegyűjtött sugarak a papirost megperselik. Ha mostan a papir és az üveg közt levő távolságot megmérjük, megkapjuk a gyujtótávolságot. Minden jobb minőségű fényképező lencse (obiectiv) fogalatán egy felvésett szám jelzi a gyujtótávolságot, ha azonban ezt a foglalaton nem találjuk, vagy a felvésett szám helyességéről meg akarunk győződni, mi magunk is könnyen meghatározhatjuk a gyujtótávolságot. Eljárásunkban a fizikából ismeretes —|- -j- = -jp képletre kell hivatkoznunk, amelyben k a képtávolságot, t a tárgytávolságot és / magát a gyujtótávolságot jelenti. Ebből a képletből tisztán láthatja mindenki, hogy t = k esetén 2 f — k. Ezt figyelembe véve végezzük el a következő kísérletet! Vegyünk egy rajztáblát, ragasszunk rá egy papírból kivágott négyszöget, kört, vagy bár-