Állami gimnázium, Munkács, 1907
10 mely más síkidomot és helyezzük el a táblát függőlegesen. Erősítsük fel ezután lencsénket egy olyan állványos kamarára, amelynek elég hosszú, pl. kettős kihúzata van. Vigyük most közel kamaránkat a táblához és állítsuk fel úgy, hogy a homályos üveg párhuzamos legyen a rajztáblával és a lencse optikai tengelye merőlegesen essék a felragasztott idom középpontjára. Ha ezután a kamarát és a homályos üveget az optikai tengely irányában előre, vagy hátra mozgatjuk, egyszer csak megkapjuk az idom képét a homályos üvegen eredeti, nagyságban. (Ez 2 f k esetén áll be). Jelöljük meg végül a kamara futóalján egy karcolással, vagy vonással, hogy hol áll a homályos üveg. Kísérletünk második része abból áll, hogy készülékünket kivisszük a szabadba, s élesen beállítjuk egy olyan tárgyra, amely tőlünk jó messzire van (pl. egy 300 m.-nyire levő, dombon álló templomra), és újra megjelöljük a kamara futóalján, hogy mennyire huztuk ki a homályos üveget. így két jelölést kaptunk, amelyeknek egymástól való távolsága megadja obiectivíink aequivalens gyújtótávolságát. 111 Az említett -j- -f- — —képlet olyan lecsékre vonatkozik, . ameic t / lyeknél az üveg vastagsága nem jő tekintetbe. A mai modern obiectiveknél ez nem lehetséges, mert ezek rendszerint elég vastagok és több egyes lencséből állanak. Minden fényképező lencse optikai tengelyén két főpontot veszünk fel, amelyek legtöbbször közel feküsznek a lencse belsejében elhelyezett fényrekesz síkjához. Ezen főpontokat úgy kapjuk meg, hogy a lencsére ferdén eső és belőle ugyanezen irányban — de eltolódva — kilépő sugarat az optikai tengelyig egyenes irányban meghosszabbítjuk. Az így nyert metszéspontoknál a belépő sugárnak megfelelően az első főpontot, a kilépőnek megfelelően - a hátsó főpontot nyerjük. Ha számításainkban hajszálpontosak akarunk lenni, a tárgytávolságot a felveendő tárgy helyzetétől egészen az első főpontig kell mérnünk, nem pedig a lencse elülső domborulatáig. Szintúgy a képtávolság a homályos üvegtől a hátsó főpontig terjed. Ha végtelenre állítottunk be, a képtávolság egyenlő a gyújtótávolsággal; mondhatjuk tehát, hogy az obiecliv gyújtótávolságát megkapjuk, ha végtelenre történt beállítás alkalmával a hátsó főpontnak a homályos üvegtől való távolságát megmérjük. Egyesítő távolságnak nevezzük azon távolságot, amely végtelen beállításnál a lencse hátsó domborulata és a homályos üveg között van, miből egyszersmind az is kitűnik, hogy lencsénk aequivalens gyújtótávolságát ilyenformán mérni nem szabad ! Ha valamely közelebbi pontra állítunk be, akkor a homályos üveget a végtelen beállítási síktól a hajtócsavar segélyével hátrafelé kell vinnünk, mert ilyenkor az egyesítő távolság nagyobb a gyajtótávolságnál és pedig annál nagyobb, minél közelebbi tárgyról jönnek a sugarak. Ez az oka annak, hogy közeiebb és távolabb eső tárgyakra külön-külön be kell kamaránkat állítanunk. Pl. A Goerz féle Dagor f: 6 8, 240 mm. gyújtótávolságú obiectiv 1 méternyire eső tárgyra beállítva 2i—|—7 É58 cm. kihuzatot igényel; 101) méternyire történt beállításnál az egyesítő távolság ugyanezen obiectivnél már csak 0'58 milliméterrel nagyobb a gyajtótávolságnál, teliát a kihúzat hossza 24058 mm. A gyuitótávolság meghatározásának egyéb módjairól hely szűke miatt nem szólhatunk. *) Nevezzük a tárgy nagyságát /V-nek, és jelölje a lemezen kapott kép N nagyságát n, akkor — megadja nekünk, hogy hányszoros kicsinyítéssel vettük *) V. ö. Dr. F. Stachle: »Über eine genäherte Bestimmung der Brennweite« (Zeit chrift für wissenschaftliche Photographie, Band IV., Heft 11) F. Schmidt: A gyakorlati fotografozás kézikönyve. Fordította: Pfeifer Ignác, Budapest, a K. M. Természettudományi Társulat kiadása 1897.
