Állami gimnázium, Munkács, 1907

•J I. Csomár IstVán. 1865—1907. Búcsúzni fáj, oh mert a bucsuzásban könnyekből élő, mélységes, titkos gyász van Az örök emberi érzések egyik nagy tolmácsolójának, a francia költők halhatatlan alakjának: Müsse t-nek a mondása ez a két sor, melynek összecsengéséből egy nagy megfigyelés és egy nagy igazság hallatszik ki. Búcsúzni fáj! . . . Elválni akár hosszabb, akár rövidebb időre attól, aki a lelkűnkhöz nőtt, akit a szivünk szeretetével vagy lelkünk megérdemlett tiszteletével vettünk körül: bizonnyal nehéz és fájdalmas érzés, melynek alaphangulata hasonlatos a „könnyekből élő titkos gyászhoz." Bus hangulatok vesznek körül minket, — a munkácsi áll. főgimnázium tanári karát — valahányszor arra gondolunk, hogy a mi kedves Nesztorunk, szerető szivvel becézett ,,Pista bátyánk" itt hagyott bennünket s nemes érzéseinek lelkesítő erejével, vidám kedélyével, az élet tapasztalataiból leszürődött bölcs tanácsaival nem siet segítségünkre mindannyiszor, valahányszor pályánk nagy har-