Állami gimnázium, Munkács, 1904

21 zűnk Kovács novelláiban. Sokszor sok személyt szerepeltet, máskor ismét sok az epizód. Azt azonban el kell ismernünk, hogy a nagyszámú kalandokat job­ban tudja összefűzni és a cselekvény szerves részévé tenni, mint Kisfaludy vagy Fáy, a i ik egyébiránt a novellairásban mesterei voltak. De számos novel­lájának nagy hibája a motivatio gyöngesége és Kovácsnak azon, Fáyéhoz hasonló írói tulajdonsága, a melynél fogva nem képes uralkodni subjektiv érzésein, hanem kifejezésre juttatja azokat hosszas reflexióiban és fejtegetéseiben. Jellemzést illetőleg van Kovácsnak néhány novellája, a melyben a jellem­zés legtökéletlenebb módjával, a külső leírással találkozunk; de sokszor igaz költői módon, a személyek ajkára adott beszéddel, vagy a személyek cseleke­deteivel is tud jellemezni. Egyes alakjaiban valóságos typasokat rajzol, mint pl. Foszlányban, a falusi színházigazgatóban, vagy Szomoródyban, a tiszteletes káplán úrban. Nőalakjait csaknem kivétel nélkül szépeknek és kedveseknek rajzolja, külö­nösen azon korban írt novelláiban, a melyben ő maga is „hamar lángolt egy­egy szép arczú, nyájas szavú leányért." 1 Valóban Kovács igen szépen tünteti fel novelláiban kora egyszerű világában élő fiatalságának ébredő és felődő sze­relmét, „a mátkaság könnyed enyelgését, ártatlan cseleit és naiv tréfálkozását."­Kovács víg novellái a bennük uralkodó hangulat szerint különfélék. Van­nak olyanok, a melyekben komikus vagy szatirikus, mások ismét, a. me­lyekben humoros hangulat árad szét. És itt megjegyezhetjük, hogy mig jelle­mei vagy az ezek alkotta helyzetek megrajzolásánál a komikai vonásokat szá­mos novellájában túlozza, humoros novelláiban mindig eltalálja az igazi, az egészséges néphumor hangját. Általában azonban összes víg novelláin bizonyos derű, állandó jókedv vonul végig. És ezt könnyen megmagyarázhatjuk Kovács egész egyéniségéből. Ez egyéniség egyike volt a legkedvesebbeknek, a legsze­retetreméltóbbaknak. A győri nép még ma is szeretettel gondol vissza Kovácsra, évtizedeken át odaadó, jóságos orvosára és áldja emlékét. Ternyei Tivadar és máiok is megírták, hogy Kovács társaságban kifogyhatatlan volt az élczekből cs kedves modorával mindenkit meghódított. Kovács egyik régi jó barátjától, Karvassy Kálmántól magam is hallottam egy ízben erre vonatkozó érdekes ada­tokat. A zenéért rajongott és a zenében szükséges harmónia az ő életét is végig­kísérte és termékenyítette. A sors csapásai ugyan őt sem kímélték és rövidebb időre meg-megbénitották alkotó erejét, de lelkének és szellemének egyensúlya csakhamar helyreállott és tovább munkálkodott. — Ami a novellák előadási for­máját illeti, az Kovácsnál igen különböző. Nagyon divatos volt Kovács Pál idejében regényeket, elbeszéléseket levelekben írni. E formát Rousseau és Goethe hatása alatt használták íróink és tudjuk, hogy Kisfaludy „Tollagi"-ja is ezen alakban van irva. Kisfaludy hatása alatt ő is igen kedveli a lyrai ter­mészetű levélalakot és a naplót. Számos novelláját a szokott elbeszélő formá­ban írja és van néhány olyan is, a melyben a szereplő hősök egyike maga beszéli el az összes eseményeket. Ezen forma az „én" regényfonna mintájára bátran „én" novella névvel is illethető. Kovács stílusáról, illetőleg nyelvéről csak röviden szólhatunk. Pedig en­nek vizsgálata igen vonzó, mert az ő nyelvében vegyesen találjuk egyrészt a régebbi próza nyelvének darabosságát és latinosságát, másreszt Kazinczy nyelv­újításának hatását. És van még egy harmadik jellemző sajátsága novellái nyel­vének; a népiesség. A fejlődő prózának, különösen a novellában, a köznyelv­hez kellett fordulnia; Kovács felléptének idején azonban csak a nép és a kö­zépnemesség ajkán élt ily társalgási nyelv, de mindkettő különbözött egymástól. A nemesség nyelve telve volt latin kifejezésekkel és fordulatokkal. Kovács mindkettőből merített. A népnyelvéből valók pl. a következő inkább tájnyelvi 1 Vadnay Károly: Kovács emlékezete. 2 Heöthy Zsolt: (Jsató élete. Bevezetésül Csató I'ál munkaihoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom