Állami gimnázium, Munkács, 1904

1? tóban sok a reflexió, a melyek unalmasakká lesznek. Meg kell még említenünk, liogy Kovács e novellájában kezdi meg az oly tárgyak feldolgozását, melyekben a szegény, de szép leánynak és a gazdag főúrnak egymás iránti szerelmét feltüntetheti. Hogy Kovácsnak nemcsak a víg, hanem a komoly tárgyak feldolgozásához is volt tehetsége, láthatjuk: „A polgárleány" és a „Szív és rang"

1 czímü novelláiból. „A polgárleány "-ban a polgári családból származó Wiesner Emelka és a nemes Bibory Gusztáv szerelmének történetét beszéli el. A néne, ki Gusztávot felnevelte, előbb egyik barátnéjának, a generálisnénak leányát Laurát, később egy másik gazdag rokonát, Halmossy Rózát akarja vele elvétetni. Gusztáv azonban megismerkedvén Emelkával, megszereti a szelid és nemeslelkü leányt és miután számos^ akadálylya! megküzdött és szembeszáll kora előítéletével, magáévá teszi őt, kit „nem a rang és születés, de szív és lélek méltólag tüntetnének ki magasabb polczokon is." Ez a novella meséjének a vázlata. A cselekvény igen bonyolult, sokszor állítja személyeit rendkívüli viszonyok közé és benne a motivatio is sokszor hiányzik. A személyek közül legjobban Halmossy Róza van jellemezve azon levél által, melyet egyik barátnéjának küld. E levél ugyanis a lehető legrosszabb magyarsággal van írva, csak úgy hemzseg a német és franczia szavaktól. A novella levélformában van előadva. Becsét növeli, hogy benne a kornak a demokraczia felé hajló hangulata jut kifejezésre az által, hogy a gazdag nemes feleségül veszi a szegény polgárleányt. Meglehet, hogy Kovács előtt Kisfaludy „Viszontlátás"- czímű novellája lebegett példa gyanánt, melyben ugyanezen motívum szolgál az elbeszélés alapjául. Érdekesnek tartom itt megemlíteni Beöthy Zsolt véleményét, a ki szerint Kovács „A polgárleány"-ban szivtörténetéből jegyzett fel néhány szép vonást. Ez állítást támogatja az a tény, hogy Kovács 1835-ben vette el feleségül a „ritka szépségű és műveltségű" Welsz Emiliát, „A polgárleány" czímű novelláját pedig egy évvel később, 1836-ban írta. Nagyon valószínű, hogy bájos fiatal felesége lebeghetett előtte, midőn Emelkát, egyik legeszményibb nőalakját megalkotta. A polgári és főúri rend közti ellentétet tünteti föl Kovács a „Szív és rang" czímű tragikus kimenetelű novellájában. Iglay Helmina, a grófleány szenvedélyesen szereti tiszttartójuk fiát, Kátay Jenőt, a kivel már mint kisgyermek együtt játszadozott és a ki később felgyújtotta szivében a honszeretet szent tüzét. — Oly erős Kátay iránt a szerelme, hogy ő nélküle sohasem lehetne boldog és ezt neki ki is jelenti. A grófi család azonban hevesen ellenzi, hogy leányuk a közönséges polgári családból származó orvoshoz menjen nőül,, és kényszeritik- a gróf Dersffivel való házasságra. De Helmina, kinek nagy lelki küldelmébe került elválnia Kátaytól, nem birja első szerelmét feledni és adott szava megszegése miatt nagy lelki fájdalmakat szenved. A lelki betegséghez nemsokára testi baj is járul és a kettőnek áldozatául esik. Kovács e novellájának tragikus véget adott és joggal kérdezhetjük, vájjon a tragikumot motiválta-e kellőkép? Helmina és Kátay igen szeretik egymást és kitartó szerelmet is eszküsznek egymásnak. A nemes Kátay hü is marad szive bálványához, Helmina ellenben, noha szivében erősen lobog a szerelem tüze Kátay iránt, enged a külső befolyás hatalmának és Kátaynak adott szavát megszegi. Azt hiszi, hogy majd Dersffi pótolhatja számára Kátayt és majd így is tehet szolgálatokat hazájának. De emlékét nem felejtheti s ez okozza halálát. A fiatal lélek ily korai kimúlása inkább fájdalmat okoz bennünk, mint megnyugvást. Mivel nem is egészen saját akaratából szegte meg 1 Az előbbi az Aurórában jelent meg 1836-ban. A »Szív és rang" ugy látszik, először csak a »Beszélyfüzér" harmadik kötetébeu jelent meg. 8 Ez már 1823-ban jelent meg.