Állami gimnázium, Munkács, 1904

ig foglalatja a novellának, mely úgy szerkezet, mint jellemzés tekintetében Kovács gyöngébb müvei közé tartozik. Ha Írónk jobban kiaknázta volna a vén Krisztinkában rejlő komikumot, valamint a komikus helyzeteket, nevetséges és mulattató karikatúrát rajzolhatott volna meg alakjából. Kovács e novellájában nevetség tárgyává teszi még Hahnemannak, a homeopathia atyjának akkoriban igen elterjedt tanait. Ez annyival is inkább érdekes, mert Kovács nem sokkal e novellája megírása után kiment Köthenbe a mesterhez, ahol őt és gyógyítási módját úgy megkedvelte, hogy később egész életén át tisztelője és egyik legbuzgóbb követője volt. E most tárgyalt novellánál több és valószerűbb komikum van a „Húrom az igazság"

1 és a „Veszedelmes ajitás"'

1 czímű kisebb terjedelmű novellákban. Az előbbiben Istóknak Boris iránti féltékenységét és az ebből eredő mulatságos helyzeteket, félreértéseket beszéli el az író. A mód, a melyen e komikus helyzeteket előadja, többször emlékeztet Kisfaludynak „A fejér köpönyeg" és „Tollagi Jónás viszontagságai" egyes helyeire. A „Veszedelmes ujitás" czímü novellában már inkább a jellemben rejlő komikummal van dolgunk. Amint a „Ki hitte volna" czímű novellában egy vén leánynak, itt egy agglegénynek a következetlenségét mutatja be. Ez ugyanis nemcsak a nősülésnek, hanem minden más újításnak ellensége. De azonnal megváltozik egész életfelfogása, mihelyt megismerkedik Linával, a kit úgy megszeret, hogy feleségül veszi, és ennek hatása alatt egész más ember, a reformok híve lesz. Felmegy Pestre, ahol sok divatos holmit, sőt Duna-gőzhajózási részvényeket is vásárol, a melyekről pedig azelőtt tudni sem akart. Ugyanezen időből való Kovács egyik legkitűnőbb novellája, a „Szegénynek szerencséje is szegény"

3 czímű, a melyben először csendül meg nála az igazi humor hangja. Tárgya a követdező: Tudós Szomoródy Pál úr, a szegény falusi káplán legszebb reményeit látja megvalósítva, midőn a z-i öreg lelkész halálakor ennek helyére ideiglenesen kirendeltetik. Boldognak érzi magát, hogy nemcsak a jól jövedelmező eklézsiának jut birtokába, hanem majd a szép nevű és lelkű Evelinának, az elhalt pap leányának kezét is megnyerheti. Annál nagyobb a csalódása, midőn az eklézsiát annak pártfogója, a gróf véglegesen Csákváry Máténak, az ő leghevesebb vetélytársának adja oda, Evelinát pedig a gróf maga veszi el feleségül. Szegény Szomoródynak továbbra is egy kis káplánsággal kell beérnie. E novellában kettős cselekvényt látunk, az egyikben Szomoródy káplánnak számos kalandja, a másikban a gróf és Evelina közti szerelemnek története folyik le. Holott e novellában kettős a cselekvény, az író azokat mégis szorosabb összefüggésbe, szorosabb egységbe tudja hozni egymással. A jellemrajz is igen sikerült, kivált Szomoródyé, a kiben az író kora falusi káplánjainak valóságos typusát mutatja be. Az ő alakításában Kovács humoros tehetségének adta jelét, midőn úgy rajzolta, hogy félszegségein, tapasztalatlanságain és egész egyéniségén épen úgy nevethetünk, mint szánakozhatunk. „A költészetben leglényegesebb kellék a lélektani igazság és hűség — írja Salamon Ferencz

4 — a költői tehetség legcsalhatatlanabb jele az emberi lélek találó utánzása szóban és cselekedetben." Ha beható figyelemmel olvassuk e novellát, láthatjuk, hogy benne Kovács az emberi lelket híven tükrözteti vissza és alakját plasztikailag domborítja ki. Lelki élet rajzában egyebütt is kitűnik e novella, a mit legjobban ott látunk, a hol a gróf és Evelina közti szerelmet festi írónk. Egyes leírások, mint pl. a csárdáé, igen sikerültek. Hiba, hogy a novel1 Társalkodó 3 853. évfolyam. 8 Rajzolatok 1835. évfolyam. 3 Auróra 1834. * Salamon Ferencz: Irodalmi tanulmányai IT. kötet.