Állami gimnázium, Munkács, 1904

to Mari után indul. Megtalálja, megismeri, megszereti és mikor, mint a hangyási uradalom ügyvédje, szép álláshoz jut, el is veszi feleségül. Ezen történet után még Tercsi boldogságáról számol be az iró, a kit Retkesy testvérbátyja vesz el feleségül. Kovács ezen novellája a novella kezdetleges formájára emlékeztet bennünket, a mikor az csak egymás mellé állított eseményeket foglalt magában minden gondosabb műforma nélkül. A mi novellánk sem más, mint kalandok elbeszélése, a mely kalandok közt azonban nincsen meg az összefüggés. Még nagyobb hiba az, hogy az események valószínűtlenül vannak előadva, szóval a motivatio elég gyönge, annyira, hogy a személyek lelki állapotát gyakran nem érthetjük meg. De ha kifogást teszünk is a lelemény szegénysége és a mese mesterkélt szövése ellen, mégis el kell ismernünk, hogy már ezen novellában is mutatkozik az irónak néhány jeles tulajdonsága. Ilyen az, hogy az egyes alakokat sokszor jellemző módon tudja bemutatni. Ott van pl. az öreg Hangai, a kúria feje, ki csak akkor van elemében, ha csikói közt vagy magtárában töltheti idejét. Jó kedvű öreg úr, kivált akkor, ha áldomást ihatik a jó termés, vagy a befejezett mezei munka örömére. Igen vendégszerető ember, hisz a vendégszeretet a magyarnak veleszületett jellemvonása. Érdekesen mutatja gondolkozásmódját egy felkiáltása, midőn egy ízben Retkesy lábát vérezni látja: „Az Istenért, hívjátok hamar a borbélyt!" Valószínű, hogy orvos-írónk ezzel a kort is jellemezni akarta. Retkesyben is korának egyik alakját akarta az iró bemutatni. Atyja Pestre óhajtja felkiildeni, de ő nem akar felmenni, mert attól fél, hogy ott dolgozni kell. Inkább kimegy vadászni, hogy az ingyentartást legalább a konyhára hozott vadakkal meghálálhassa. Mihelyt azonban megnősül, egészen átalakul felfogásában és gondolkozásmódjában. Ezen átváltozást azonban nem tudja az író elég érdekesen, lélektani alapon bemutatni. Figyelmet érdemel, hogy a vidéki élet néhány jelenete érdekesen van leírva. Retkesy maga beszéli el az összes eseményeket. Az Aurórába Kovács „Nem az volt, a kit gondoltam" czímü novellájával köszöntött be.

1 Ebben egy vidéki jurátusnak fővárosi kalandjait beszéli el írónk. Kovács ezen novellája sem áll egyébből, mint kalandok sorozatából, a melyek közt itt épen úgy nincs meg mindig a természetes kapcsolat, mint az előbb tárgyalt novellában. Magát az expositiót sem tudja írónk a cselekvény helyes kiinduló pontjává tenni. Amit azonban az előző novellában még nélkülöztünk, t. i. a komikumot, itt már megtaláljuk. E komikum nem a hős jelleméből folyó, hanem abból a sok viszás helyzetből, melybe ez belekerül. Az előadás hangja mindenütt élénk és derült, a novella stílusa népies és mint ilyen egyszerű és természetes. E novellán már megérzik úgy Kisfaludynak, mint Fáynak a hatása. Kisfaludy „Tollagi"-ja sem áll tulajdonképen egyébből, mint kalandok egymás mellé állításából, a melyek mind a főhős köré vannak csoportosítva. A félreértések Tollagit is jellemzik. Tollagi egy ízben, midőn bocsánatot akar kérni szép szomszédjától, a kit a theatrurriban kifütyült, ép úgy eltéveszti a szobát, mint a mi hősünk. Tollagi is monológban beszél és ép oly természetesen, mint a mi jurátusunk. Fáy hatása pedig azon a helyen mutatkozik, a hol írónk a magyar színházaknak szomorú állapotát mutatja be. Világos, hogy ebben hazafias irányzat nyilvánul és ezt Fáytól tanulta el Kovács. Abban azonban felülmúlja Fáyt, hogy az irányzatot nem hosszas reflexiókkal fejezi ki, hanem a személyek ajkára adott beszéddel, a mi természetesen sokkal költőibb. Ugyanezen évben még egy kis novellája jelent meg az Urániában.- Ennek „KoránjáxásoV." czímet adott és saját szavai szerint „Ellendarabúi T. Fáy úr El késéseihez" írta. 1 Aurúra. Hazai Almanach Kiadá Kisfaludy Káruly 1830. Pesten, Trattner j. M. ' Uránia. Nemzeti Almanach. Szerkeszti Széder Fábián. Beimel J. betűivel és költségével.