Állami gimnázium, Munkács, 1904

11 A novella egyik főszereplője egy nagybácsi, a ki, amint életében oly sok mindennel, úgy „házasságával is örökösen elkésett." Nehogy fiskális öcscse is így járjon, kiköti magának, hogy csak azon esetben hagyja rá szép vagyonát, ha huszonnégy éves koráig megnősül. A fiskális késznek nyilatkozik nagybátyja óhaját teljesíteni és nősülés czéljából ismeretséget köt a szánkádi özvegy tiszttartóné szép leányával Tincsivei, a kit kész örömest el is venne feleségül. Tincsi aznoban nem akar addig férjhez menni, mig a meghalt atyja utáni gyászév le nem telik. Itt tehát korán jött. Ugyanígy jár az általa özvegynek tartott Csajkássinéval, a még csak tizenhat éves Sajgai Lórival, valamint Kigyósi Málcsival is, kit szülői férjhezmenetele előtt legalább két évig akarnak franciául és olaszul taníttatni. Minthogy így legjobb akarata mellett sem érhette el czélját, maga a nagybácsi jön segítségére, a mennyiben beleegyezik a halasztásba, sőt ő maga megy el Tincsihez, hogy ennek kezét öcscse részére megszerezze. Amint mesealkotás szempontjával kevés leleményre, úgy szerkezetre nézve még kevesebb művészetre vall Kovács e kis novellája. A nagybácsi jellemzése is hibás. írónk nem okolja meg kellőképen, hogy miért változtatja meg a szigorú nagybácsi azon elhatározását, melyet szilárdnak gondoltunk. így cselekedete a következetlenség színében tűnik fel. Ugy látszik, írónk megfeledkezett a költészettan azon fontos szabályáról, hogy a cselekedet okainak mindig világosan kell előttünk állaniok úgy, hogy azokat egészen természeteseknek találjuk. Van azonban a nagybácsinak egy tiszteletreméltó jellemvonása és ez az ő erős magyar érzése. Ebben azonban annyira túlzásba esik, hogy szinte elkeseredés vesz rajta erőt, mikor megtudja, hogy Kigyósi Málcsit szülei francziául és olaszul akarják taníttatni. A magyarságot és nemzetiséget, a melyekre pedig ő nagyon kényes volt, látja ebben veszélyeztetve és ezért mondja: „Veszett volna országában a franczia nyelve! mi szükség van arra egy magyar leánynak, s nincs-e elég szép honi dalunk, hogy éppen olasz nótákkal kell neki czikornyáztatni ?" Kovács ezen alakját valószínűleg a szatíra czéljából rajzolta ily erős vonásokkal, bár az is igaz, hogy e korban sokan voltak, kik többre becsülték az idegen nyelvet a hazainál. Ilyen reflexiókkal gyakran találkozhatunk Kovácsnál. E novellában is tapasztalhatjuk Fáy hatását. Kovács maga mondja, hogy a „Koránjárások"-at ellendarabul irta Fáy „Elkésések" czímü novellájához. Az „Elkésések" hőse nősülni szándékozik, de majd mindenütt elkésik. így Tercsikénél, a ki már menyasszony, ennek húgánál, a ki már nem szép, valamint Petruska néni nevelt leányánál, Lujzánál, a kit már egy katonatiszt hódított meg. Ennyi csalódás után végül a nálánál jóval idősebb Petruska nénit jegyzi el magának, a kiről azt hiszi, hogy szép vagyonnal rendelkezik. Midőn azonban megtudja, hogy e feltevésében csalódott, megszökik. Látható, hogy a két novellának tárgya igen hasonlit egymáshoz. Fáy hőse mindig elkésik, a Kovácsé mindig koránjár. De mig Fáy úgy alkotta meg a cselekvényt, hogy a hős végül egy öreg nénikét jegyez el magának, a kitől később megszökik, addig Kovács hőse visszatér első szerelme tárgyához és vele boldogan él. És így Kovács nem mutat a jellemzésben oly következetlenséget, mint Fáy, a kinél a mese kifejlete épen nem mondható szerencsésnek. Fáy hatását mutatja a novellának az a helye is, ahol a nagybácsi kifakad a kor helytelen nőnevelése ellen. Fáynak első novellájában „A különös testamentom"-ban, a mely 1818-ban jelent meg, mutatkozik már azon irányzat, hogy a nőnevelést reformálni kell. Kovácsnak következő novellája, mely még ma is legismertebb, már nagy haladást mutat az előbbiekhez képest. Czime: Farsangi kalandok és két részből áll.

1 Az első rész a „Vízkereszt", mely 1831-ben jelent meg az Aurórában. 1 K.BIÖ11 füzetben megjelent az »Olcsó künyvtár'-ban is. Szerkeszti: Gyulai l'ál.