Állami gimnázium, Munkács, 1902

25 13. Gyakorold is, a mit valaha tudtál, Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál; Ha kiülsz, öregem! vele útfélre, Hull tán kalapodba egy-egy fillérke. (iSjy. julitís) Jegyzetek. 1. versszak. A tambura a szerbek kedvelt hangszere, melyet pengetnek és hozzá énekelnek. Itt a tamburán az öreg úr kedves hangszerét, a gitárt értsük. 2. versszak, divata is óság. A gitár már ekkor kiment a divatból, helyébe a zongora vált általánossá. A lantból módosult gitár kivált a 16. századnak volt virtuóz hangszere. Köríilbelől a mult század közepéig nagyon divatozott a rajta játszás s vele éneklés. Nagy anyáinknak leányzó korukban még ezzel adtak éji zenét. 4. versszak. Hegves-éles jajjá úti betyárnak stb. Ezt s a következő versszakot olvasva, mintha hallanám a Bogár Imre nótáját, melyet Arany nagyon szeretett s a melyre írta a »Zách Klára« dallamát. Vagy fülembe hangzanék a »Befútta az útat a hó« kezdetű keserves betyárdal, vagy akár Petőfié: »Fürdik a holdvilág az ég tengerében«. — törvény fa, ily jellemzően hívja sok helyt a nép az akasztófát. Madara a holló, varjú, melyek a holttestre várnak. E szerint ennek a sornak értelme: ki azt hiszi, hogy már függ a bitófán. 5. versszak. Minő remek ez a versszak, kivált zeneileg festő a 3 sora. De a következő szak is mily gyönyörű! 7. versszak. Arany az öreg édes atyjától, meg szalontai ösmerős körben sokszor hallhatott énekelni ily régi vallásos éneket. A régibb kálvinista énekes könyvekben, milyenek Szalontán a biblia mellett bőven lehettek, sok ily szép ének volt meg hangjegyre téve. Azok a régibb egyházi énekek — akármelv ker. felekezetnél — mélyebb, erősebb hitet, melegebb vallásos érzést tolmácsoltak. 8. versszak. Érdekes, hogy kopogónak mondja a gitárt. — Arany magát is szerszámnak nevezi tréfásan. Tehát: egymást okolják, ha nem jól megy az ének. 9. versszak, accord, francia szó, itt = a zenében egymáshoz bizonyos viszonyban álló, több (2—5) külömböző hangnak együtthangzása. -— érned. Tájszó, émetten == ébredve, ébren, felébredve, félálmosan; tehát émed = ébred, felocsúdik; feledett régi dal jut eszébe, alakul ki nála. — 4. sor. Ezelőtt 60—70 évvel hazánkban nagyon divatoztak a német eredetű és természetű dalok ; nagyobbára érzelgősek voltak. Azokat énekelték, szanaszét miveltebb, sőt alsóbb körökben úgy, mint mai időben a népdalokat, Arany 1877-ben írt egyik legkiválóbb balladájához: />A képmulogató«-hoz írt jegyzetében pl. idézi Schiller »An der Quelle.. . című dalának két sorát: »Hiszen két boldog szerelmes kis kunyhóban is megfér« s megjegyzi róla, hogy ennek a dalnak Szemere Pál fordításában megjelent magyar szövege: a (19) század első felében országszerte zengett érzelgő ifjak és leányok ajakán. (Hátrah. irat. és lev. I. k. 66. lap.) 12. versszak. Azt szokás mondani: A vén cigány is minden nap egy nótát felejt. íme előttünk az öreg, beteg költő alakja, ki alig hall, alig lát. Nem panaszkodik, jóllehet hatvan év "terhét hordozza, nem kél ki sorsa ellen, pedig fejfájása, mellbaja órákig gyötri. (Ezt ugyan elhall-