Állami gimnázium, Munkács, 1902

23 küldte el, melyeket önmaga tett hangjegyre, sőt itt-ott jegyzetekkel ellátta Eredeti dallamokat is írt. Ezekre megtanította feleségét s aztán az énekszót gitárral kísérte. Szövegűi részint Petőfi, részint saját költeményei szolgáltak s ezeken kivül a 18. századbeli Amadé Lászlónak egy humoros toborzója. A dalok keltének évszámait is megtalálta Bartalus a költő hagyatékában. Azomban nem csak régi dallamokat jegyzett föl, hanem újakat is irogatott. Bartalusnak beszélte a költő neje, hogy mikor már nem volt titok, elővette a gitárt, előkereste a nagy bajjal hangjegyezett dallamokat. Ekkor már nem hallott jól s csak homályosan látott. Játszani akart aztán; játszott is, de a kéz, mely egykor oly biztosan írta hatalmas költeményeit, most elgyengülve gyakran megtagadta a szolgálatot. Mindezek megolvashatok egy díszkiadású könyvben. E könyvnek címe: Arany János dalai, Petőfi, Amadé és saját költeményeire. Énekre és önálló zongorára feldolgozta Bartalus István. A képeket rajzolta Gyulay László. A tiszta jövedelem az »Arany-szobor« javára fordíttatik. Budapest. Révai Testvérek kiadása. MDCCCLXXXIV. kis ívrét. 1 — 74. lap. — Előszava, melyet Bartalus a Kisfaludy-Társaságban olvasott föl, szól Arany zeneit ehetségéről és ez irányú munkálkodásáról. Nagyon érdemes az elolvasásra. Képei is gyönyörűek. Zenére téve közli e mű Amadé Toborzóját (A szép fényes katonának . . .) Petőfi 4 költeményét, u. m.: A toronyban delet harangoznak. A tintás üveg. Csokonai. Éji dal (Hozzám jösz-e ?) és az Aranyét ötöt, nev : Zách Klára. A tudós macskája. A hegedű száraz fája. Igyunk biz azt egy-egy kicsit. Kondorosi csárda mellett. Mindezek Arany önálló dallamalkotásai. (Lásd bővebben ez emiitett könyvben.) Olvassuk magát a költeményt: Tamburás öreg úr. 1. Az öreg úrnak van egy tamburája, S mikor az ihlet s .unalom megszállja, Veszi a rozzant, kopogó eszközt »V múlatja magát vele négy falci közt. 2. Nem figyel arra, deli hallgatóság, S

rem olyan szerszám, divata is óság: Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak), Maga számára és lopva zenél csak. •'!. A mi dalt elnyűtt ez az emberöltő, S mit összelopott mai zene-költő, Öreg úrnak egyről sincs tudomása; Neki új nem kell, a mit ő ver, más a'!