Állami gimnázium, Munkács, 1902

22 végződés meleg ellentéte csattanósan oszlatja el. — Minden vers­szak egy-egy új jelenet, más-más hangulat vagy cselekvény jelzésére szolgál s mindeniknek végén ott találjuk a nevezetes jelentőségre emelkedett vándor cipó említését, a hangúlat, érzelem ébren tartá­sára, a kitűzött cél szem előtt tartásával, erősítésül vagy ellentétül. Ez a művecske is a való élet, még pedig nagyon is reális, prózai élet elemeiből készült, (mert hiszen a cipó, a kicsi kenyér története mi volna más) — de hogyan alakította át a művészi lelkű költő, miként tudta tenni egy-egy magasztos eszme, a szülőföldre sietés, az anyai szeretet kifejezőjévé!! E költeményke a művészi alkotás »netovább«-ja! Megmutatta vele Arany János, hogyan teheti a hívatásos elme a leírást kelle­messé, hű, összehangzó, szabályos, eredeti tárgyalás által megkapóvá, a szerkezet kerekdedségével, továbbá változatos festegetéssel, ele­ven előadással, gyors lepergetéssel s a nyelv művészi alkalmazásá­val műremekké alakítani! Ez a mestermű kiváló példája a minden tekintetben sikerűit, rövid és mégis sokat kifejező életképnek. Ügye­sen kigondolt, mélyen átérzett, főbb vonásokban rajzoló, és nyelvi szempontból erővel duzzadó, képekben gazdag, változatos ez a »Vándor cipó«. Ennek minden poétikai könyvben ott kellene lenni. Sok okból. Versalakja: Nyolc soros A páratlan sorok 9, a párosak 8 szó­tagúak s ez utóbbiak rímelnek, tehát xayazbvb. Mértéke ötödfeles és négyes menő v. szökő (jámbus) alig csekély eltéréssel. Refrén­szerű a címszó ismétlődése minden szak végén. Következik a IV. Tamburás öreg úr. Ez senki más, mint maga Arany. Tehát ebben önmagát énekli meg. Arany zenedalok szerzésével is foglalkozott. Kisújszállási taní­tóskodása közben Török Pál rektor zongoráján önmagától tanult játszani, de ez csak egy évig tartott. Gitározni még szalontai diák korában is tudott. Egyszer Budapesten laktában egy János napján, barátai előtt, — beszélgetés alatt a régi időkről levén szó, — tréfásan elmondá a költő, hogy hajdanában tudott s még most is tudna gitározni. A következő évi János napján egyik barátja, Salamon Ferenc, mintegy a tréfa folytatásáúl gitárral ajándékozta meg. Ettől fogva újra nagy hévvel gitározott. Később fia egy jobb szerkezetű gitárral lepte meg. A megtört testű, de ép lelkű költő utolsó éveit e hangszer tette elviselhetőkké. Arany jól ismerte e hálátlan zene­szert, melylyel bizony nem könnyű bánni. Akármely népdalt rög­tön eljátszott mind a 12 létranemben. A gitár volt nála közvetítő oly magyar zeneművek, főként dalnégyesek megértésére, melyek iránt jobban érdeklődött. A ritmikát jól értette. Csupán magyar zenével s különösen a népdalokkal szeretett foglalkozni. A hetve­nes évek elején Bartalusnak 100 régi dallamot és ezek szövegét

Next

/
Oldalképek
Tartalom