Állami gimnázium, Munkács, 1902

14 tüze mellett, a többit korcsma-padokon — s igy végre Szatmáron, Nagy-Károlyon, Debrecenen át, hét napi gyalog vándorlás után haza értem, nem nagy örömére szegény szüleimnek.« Ez önéletrajzi adatok, bizalmas barátjához intézve, ó'szinte vallomások. Meghatóan ecsetelik az ifjú lelki hányódásait, sanyarú helyzetét, maró önvádját, megbánását, vétkéért való bünhödését és hosszan tartó, untig-fáradtig való vándorlásait. Sok ifjú életében fordul elő ily válságos időpont, a mikor a fiatal élénk képzelődés, a hiú ábrándozás a gyerekember elé szép jövőt varázsol s nem hallgatva a tanuló a szülék vagy jóakarók tanácsára, megválik az iskolától, melyben eddig sikerrel haladt előre. Sajnos azonban, hogy a fiatal ember legtöbbször csalódik s keserűségében megbánja ballépését. így történt Arany Jánossal is ifjú korában, bár őt részben szülei nehéz sorsa is, de — mint bevallja — főleg saját tévedése terelte le a tanulói pályáról. Ámde ő később nagyon megbánta e lépését s igyekezett is az elmulasztottakat helyrepótolni. E törekvésében az erős akaraton kivül a szülei iránt való erős kötelességérzet is nagy mértékben segítette. így történt aztán, hogy — egyéb hathatós körülmények hozzájárulásával is — Arany János derék emberré, hazánk kitűnő férfiává fejlődött ki. Bár minden tévedő ifjút így rendbe hozna sorsának fordúló kockája! Tanuljunk erős akaratot, kitartást költőnk példájából, ki életének legnehezebb napjait így tudta kiheverni. Az önvád, mit jó szülei akaratának könnyüvérű mellőzésével vont magára, nagyon is bánthatta az Ő érzékeny lelkét, s a szüleihez való SZÍVÓS ragaszkodás, a gyermeki szeretet sarkalta, nógatta őt, hogy oly nagy út bizonytalan esélyeinek, hosszadalmas fáradságának tegye ki magát, csakhogy az apai hajlékot, a kedves otthont elérhesse. E rettenetes állapotot még késő vénségében is átérezte, erre még ősz hajjal is borzadva gondolt vissza a költő, bár e visszaemlékezés őt derűit humorra is fakasztja. De nézzük magát ezt a remeket: Vándor czipó. 1. Kinek nyúlfarknyi a reménye S többé se' kér se' vár sokat: A múltban él, s ez ócska lom közt Tesz-vesz, keresgél, rakogat. Emlékeimmel olykor én is, •— Mint rongya közt egy vén szipó — Elbíbelődöm: ilyen emlék Ama fentírt vándor czipó. 2. A tékozló fiú regéjét Sokan csináltuk újra már: En nem vagyont, kincset pazarlék, (Apámnak is lett volna bár!)