Állami gimnázium, Munkács, 1902

Hanem, jövendőt, biztos állást, Meg a mi erre útnyitó, Légvárak-, ábránd- s délibábért.... Tanulságegy vándor czipó. 3. Hogy aztán a goromba élet Jeges zuhanynyal önte le: „Megyek — Máltám — vészes út ez, Vissza megint bölcsöm fele!" Ma fizetés-nap; húsz forintra Jut húsz krajczár „proporcziő;" Harmincz gyalog mérföldre abból Kifutja .... egy vándor czipó. 4. Mondám s tevém; — a dél-ebéd már A nagy országúton lele; Se baj! kinek hátán a háza Es kebelén a kenyere. De majd az estve! . . . hátha rablók . Eh! nincs velem sok földi jő : Egy zsebkendőbe minden elfért: A gárdrob és vándor czipó. o. Egy bot talán jó volna mégis —Ahol egy tört „lógó"-darab! Ettől ugyan valódi medve Nem fél, de képzelt megszalad, Most éjszakára fel, a „béreznek!

1' Előttem rónaszéki só Megy sok szekéren, biztosabb már A vándor és vándor czipó. 6. Kérdik: ki és mi? hova mászkál? Hang csúfos, a nyelv idegen; Szepeg biz ö s azt mondja: dásskál, Most haza indult betegen. Bükkös tetőn éjjel kifognak, Pór-élcz megöklel, mint tinó: De tűznél, mit kazalba raknak, Jól esik a vándor czipő. 7. Hűs hajnalon (még mind üressen Lógnak ki a járom szegek) Búcsút köhintve, megiramlva — S a késő hajnalig megyek.