Állami gimnázium, Munkács, 1902

12 érdekes szóknak és kifejezéseknek egész kisded szótárát alkothatnék meg, mint: versbe kanyarít, elment a haja, sokra se vitte a pályán stb. Aztán az a gyakori második személyben szólás is (megláthatod, vetS£ neki, de mi hű szolgád) mintegy bizalmasabb viszonyba hozza a költővel olvasóját. (S az a második személy rövidebbé is teszi az előadást az általános alany helyett: megláthatja az ember, vet neki az ember, vetnek neki, de mi hű szolgája az embernek. így laposabb s hosszabb is volna.) A versalak lebegő, (anapaestus), négy soros szakokban, mely utóbbiak így helyezkednek: aabb. A vers alapképe: lengedi | lassú | , lengedi | fél. Ez az alapkép sokszorosan módosul. E módosulást bárki észreveheti, ha az egészet átvizsgálja. Legtöbbnyire szépen csengő rímekkel, mint ezt kivált Gyöngyösi Istvánnál, Csokonainál és Aranynál megszoktuk. Ez a költemény is jellemkép, mint az előbbi. De míg amott a címbeli embert megvetésünk sújtja kérlelhetetlenül, itt, bár szintén csekély jelentőségű egyént vesz tollára a költő, szeretetünkbe fogadjuk a jellemzett öreget. Amott a léha, dologtalant paskolja, üti-veri, korbácsolja a gúny csipős, pattogó ostorával, itt a csendes, lassú, de szorgalmas és becsületes munkást a humor szelid sugarával öleli át. Mintha amott így harsogtatná a költő korholó feddését: Mit ér ősi, úri származásod, ha kerülöd a kenyéradó, tisztes munkát és koldulgatsz! Takarodjál előlem! Emitt meg ezt mondaná gyöngéden: Bármily szerény is munkaköröd, csak teljesítsd továbbra is a magad hivatását. Jer hozzám, becsüllek! Mind a kettő az »Őszikék«-bői való. Nem különben a III. Vándor czipó is. Ebben az öreg költő ifjú éveinek legválságosabb napjairól emlékezik meg. Ez időszakot maga megírja »Önéletrajz «-ában, melyet barátja, Gyulai Pál unszolására annak megküldött. Ebből tudjuk a következőket: Arany János szalontai tanuló korában az iskolai tanulás mellett tanitó is volt. Egy kis pénzt szerezve, a debreceni kollégiumba ment tanulását folytatni, mint ma mondanók, a VII. osztályba. De szerzett összegecskéje hamar elfogyott. Szülei, mivel szegények voltak, nem adhattak neki, de nem is zaklatta őket a jó gyermek. Iszonyú helyzetében elment a kedve a tanulástól s márciusban Kisújszállásra ment ideiglenes tanítónak, hogy eszközt szerezzen tanulmánya folytatására. Ott tisztét híven teljesité s a mellett sokat olvasgatott. De halljuk Aranyt magát: »Uj erővel s buzgalommal, de szinte sovány erszénynyel viszszamenék Debrecenbe oly jó ajánlatok kíséretében a kis-ujszállási pártfogók részéről, hogy professzoraim azonnal különösebben figyeltek rám, s őszig a gradus elejére vergődtem. Anyagilag is segítve lőn rajtam, egyik tanár (Erdélyi) kis leányát bízta tanításom alá, egyéb jelei sem hiányzottak a figyelemnek tanáraim részéről. De én