Állami gimnázium, Munkács, 1899

15 felvirágzása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett magának, a melyek most osztatlan elismerésben részesülnek. Fogadja azért részemről is közhasznú működéséért, nemzeti művelődésünk érdekében kifejtett lankadatlan buzgalmáért hazafias meleg elismerésemet s őszinte baráti üdvözletemet. Kassa, 1900. május 31. Nagyrabecsülő munkatársa Szieber Ede, kir. tanácsos, főigazgató. A közönség mindkét levelet meleg éljenzéssel fogadta. Ekkor Csomár István lépett az emelvényre s a testület nevében alábbi megtapsolt, mcgéljenzett szép beszédben üdvözölte az ünnepeltet: Nagyérdemű Igazgatónk! Tisztelt és Szeretett Barátunk ! Midőn ez ünnepélyes nap előkészítésére vállalkoztunk, ismervén szerénységedet, tudtuk, hogy az ünnepeltetésnek nem vagy barátja magad részére, de annál készebb vagy mások érdemeinek elismerésére és a legcsekélyebb mozzanat kiemelésére is; tudtuk, hogy, ha korán értesülsz szándékunkról, minden lehető akadályt elénk gördítesz tervünk meghiúsítására. Azért jártunk el oly óvatosan, hogy .kész megmásitlan ténynyel állítsunk szembe, de neheztelésednek némi súlyát még így is éreztetted és szeretted volna visszafordítani a megindult áramlatot. Pedig ez ünnepélyes összejövetel eszméje, terve és megvalósítása barátaid, tanártársaid, volt tanítványaid és tisztelőid összhangzatos véleménye, akarata folytán jött létre. Bármennyire becsüljük és tiszteljük is szerénységedet, vannak dolgok, melyek elől a nyilvános élet embere ki nem térhet. Kinek hosszú pályája egy nyitott könyv, melyből, aki olvas, csak a közjóra irányuló törekvést látja, annak a közvélemény megnyilatkozása elől félrevonulnia nem szabad. Kinek minden vágya, minden igyekezete, — mint a tied volt idáig, — az élet anyagi nagy vásárában a tiszta, eszményi szép és jó és igaznak terjesztése, annak a nyilvánosan összesített elismeréstől elzárkóznia lehetetlen. A mi megnyilatkozásunk a te irántad való tiszteletben rokonult szivek meleg forrásaiból fakadó érzelmeknek szerény kifejezése. Mert a lezajlott mult minden, mozzanatát, a megfutott pálya szövevényes részleteit nem lehet egy x-övidke beszéd keretében hűen vázolni. Hosszan és sokat kellene mondanom, hogy tanári pályád, igazgatói működésed, társadalmi állásod s ezek mindegyikében buzgón és lelkiismeretesen teljesített szolgálataid körét megrajzolhassam. S ha mindent előszámlálnék is magam részéről, akadhatnának a hozzáértők közt olyanok, kik kevesellenék a felhozottakat; vagy némelyek nem ismervén a mi intézetünk és városunk múltját és fejlődését, talán túlzottaknak találnák előadásomat. Ifjú valál még, midőn 29 évvel ezelőtt a tanári pályára léptél. Istenem ! minő sivár területen kezdődött pályafutásod; mily parlag mezeje volt ez akkoron városunknak s mily kicsinyes gondolkozásokkal kellett itt találkoznia a szellemi munkára vállalkozóknak Es te mégis vidám kedvvel, tettre duzzadó kebellel léptél e pályára, vérmes reményekkel kecsegtetvén magadat, midőn a bizonytalanság miatt üresen hagyott helyet elfoglaltad kisded csapatunkban, hogy egy a lét és nem lét közt lebegő középiskolát meggyökereztetni és a fejlődés útjára vezetni segitendesz.