Állami gimnázium, Munkács, 1895
10 zsidókereskedőket e vidékre, kik nagyobbrészt Munkácson telepedtek meg r mely oly nagy arányt öltött, hogy később, II. Endre király alatt erős antisemitizmussá fejlődött ki. E nyugalmas, csendes fejlődés korszaka azonban nem sokáig tartott. III. Béla alatt 1190-ben egy — 1)0 ezer főnyi lengyel-tatár-sereg tört át a vereczkei szoroson, mely a várost meglepvén, feldúlta és elpusztította, de a várral nem boldogulván, több napi ostrom után, miután a vidéket is bekalandozta volt, Ungvár felé indult, honnan az értesített őrség elébe jővén, a két tüz közzé szorított rablósereget kemény csata után legyőzték, s az életben maradottak szétszórtan a hegyek közzé menekültek és úgy tértek vissza hazájokba. A várost tehát megint újból kellett felépíteniük a megmaradt lakosoknak, melyből csak azért nem fogyott ki türelmök, mert a vár erőssége állott megettök és támogatta küzdelmeikben. Ezután rövid időre ismét csendesség lett. De II. Endre gyenge kormánya alatt a vidék főurai hatalmasodtak el, kik várakat építettek, s kalandos rabló életet folytattak. A síkon épült i községek folytonos zsarolásnak voltak kitéve, melyek oly nehéz helyzetet teremtettek e vidéken, hogy különösen a jobbágyok nem tűrhetvén a zaklatásokat, Galicziába szökdöstek át. Ehez járult még Endre király térítő hadjárata, melynek czélja volt a keleti szertartású népeket a római egyház kebelébe kényszeríteni, melynek az lett következménye, hogy az eddig szórványosan menekülő nép tömegesen hagyta el lakóhelyét s Galicziába költözött át. Épen ily, részben térítő, részben Halics meghódítására törekvő hadjárat alkalmával találkozott IX. Gergely pápa követe a főpapok és főurakkal együtt a munkácsi határban táborozó Endrével 1238. augusztus 12-én, kit esküvel kényszerítettek arra, hogy a zsidóktól az adóbehajtási jogot elveszi, zsidók és keresztyének között a házasságot eltiltja s a házasságkötés jogát az egyházra bizza. A hely, melyen a nevezetes esemény végbement, s melyen J egyszersmind a király sátora állott, ma is a város tulajdona s királyszék nevet visel. A főurak és főpapok eltávozta után a király még több napig időzött e vidéken s a várban is többször megfordult, idejének egy részét pedig vadászattal tölté. Még Endre idejében történt, hogy ismét egy hatalmas tatársereg tört be a határon, de mielőtt a síkra leszállhatott volna, a munkácsi vár parancsnoka ügyes eljárásával teljesen megsemmisítette. Ettől tehát szerencsésen megmenekült a város, de a IV. Béla alatt pusztító mongol-tatárok visszafelé mentőkben teljesen elpusztították. A betörök nem a vereczkei szorosan törtek át, hanem egy más uton, a ,Buszki put'-on Ungvár felett ereszkedtek le a síkságra, azért nem érezte e vidék előbb pusztító hatalmak súlyát, hihetőleg az Endre korabeli tatársereg veszedelme térítette le őket a járt útról. A visszatérők a várat is ostrom alá vették, hova a város és környék lakossága is menekült, de nem boldogulván, abbahagyták a támadást és kitakarodtak az országból. A vár őrsége azonban utánok menvén, sok zsákmányt ejtett és sok foglyot szabadított ki. Az ellenség elvonulása után a város lakói a várból újra kitelepültek és — isten tudja, hányadikszor, — újra felépít ék a várost. Mint láttuk, a sok viszálykodás, Endre térítő hadjárata nagyon megapasztották e vidék népét. A tatárok dúlása után pedig üresen maradt nagy \ részben. 1284-ben ismét egy, a litvánokkal szövetkezett tatársereg közeledett a határszélekhez. IV. v. Kun László a görög császártól kért segítséget, kikkel Moldvában egyesült. A tatárok ismeretlen okokból visszafordultak s a király a segítségül kapott oláhokat behozta az országba és e vidék dombos részein telepítette le, de bizonyos, hogy a várost nem érintették, mert ennek népe megmaradt a vár oltalma alatt s felépítvén a varost a következő időkben már lendületes fejlődésnek indult s önállólag kezd szerepelni. Erre nézve nem csekély befolyással lehetett az, hogy az Árpádok után trónra került
