Állami gimnázium, Munkács, 1895
11 Róbert Károly a rozgonyi csata után az Omode családtól a várat és vidékét is visszaszerezvén, a vár megerősítésére és a mellette levő város emelésére sok gondot fordított, mert fontos helynek tartotta e pontot, mely a Galícia felöl betörő ellenséget annyiszor tartóztatta fel és térítette vissza, vagy egészen megsemísítette. Még több gondozásban részesítette fia, Nagy Lajos, ki gyakori lengyelországi útjait Munkácson keresztül tevé meg s mindannyiszor pihenőt tartott itt és várát mint fontos véghelyet igyekezett fejleszteni, sőt a városnak, valamint a vidéki községeknek a várhoz való viszonyát is rendezé. A városnak valódi önállósága ép ez. időben tűnik elő határozottan, midőn Erzsébet az öreg királyné 1376-ban meghatározta, hogy a község pecsétnyom óján sz. Márton képét használja: — „ut ipsi sigillum imaginem beati Martini confessoris Patronique nostrae Parochialis ecclesiae in eadem villa exstat constructae continens sculpi et ordinari faciunt." — A város tehát, mint már föllebb jelezve volt, hosszú időn keresztül csak a vár járuléka gyanánt tekintetett, s a várparancsnok rendelkezése alatt állott, ezért is nem féjlödhetett önálló községgé előbb. Az Árpád seregéből itt maradottak utódai a lassú kitelepedés alatt hihetőleg a Tisza mentén magasabban fekvő és termékenyebb vidékre húzódtak le nagyobb részben, mivel a munkácsi vár környéke akkor még járhatatlan, mocsáros és erdővel borított volt. Hiszen még e század elején is, mint ezt élő tanuk beszélték, a munkácsberegszászi útvonalat, melyet ma oda és vissza 5—6 óra alatt tesznek meg 5—6 nap alatt tették meg. Csak a hegyes, dombos vidék volt járható, azért a lengyelországi és egyéb hadjáratokban királyaink a dei-keleti oldalról vezették fel és vissza seregeiket. A községnek különválasztása a vártól, tehát önállóvá tétele egész bizonyossággal ez időszakra, az anjouk korára tehető. Az anjou királyok nejeinek kedvelt tartózkodási helyök volt e vidék. Nagy adományokat tettek a város részére, hogy fejlődését biztosítsák. Lakosait különféle személyes és községi jogokban részesiték. Innentül kezdve már sürün találtatnak a város levéltárában az írásbeli intézkedések, melyek a varos jogainak védelmére kelnek, minthogy most már a várnagyok és a munkácsi uradalom túlkapásai ellen kellett védekezniük, Zsigmond vásárjogát erősíté meg, Hunvady János kormányzó pedig szabad királyi városi rangra emelte. Szilágyi Erzsébet, Mátyás, Korvin János a várnagyok ellen védelmezik. Zápolya. 1530-ban a város lakosait felmenti 3 évre minden teher alól, hogy a hadakozások, pestis és más viszontagságok által elpusztított várost újra felépíthessék. Úgy látszik, hogy, midőn a város önállóságra jutott, ugyanakkor hatalmas ellenlábasokat szerzett magának a várnagyok és a munkácsi uradalom birtokosainak nagyobb részében, kik a város jogainak és javainak megnyirbálására törekedtek. Nagy Lajos királyig a vár és a hozzátartozott uradalom, mely Beregmegyének 2/ 3-át tette, egy pár rövid megszakítással a fejedelmi birtokok közé tartozott, Nagy Lajostól kezdve azonban, ki az ő térítési hadjárata elöl Moldvába menekült oláhoktól üresen maradt vidéket a várral együtt Koriatovics Tódornak ajándékozta, igen gyakran változtak a birtokosok. Ha visszakerült is a koronára, királyaink majd elzálogosították, majd elajándékozták, mig végre a mai birtokos kezére jutott, de a vártól elválasztva. Munkács város tehát úgy állott a hatalmas uradalom közepette, mint sziget a tengerben, melynek partjait a hatalmasok, mint a vihartól magasra duzzasztott hullámok, folyton szaggatták, míg végre égészen elkoptatták s csak a sziklákat hagyták meg. A századok további folyamában legnagyobb részt a védekezési munkában emésztette erejét. Ily körülmények között nem fejlődhetett a város s nem lehetett azzá, a mivé egy kedvező kereskedelmi emporiumban fekvő helynek lennie kellett volna. Műveltségi tényezőkről, iskolákról a tizenhatodik századig nem is beszélhetünk. Tény ugyan, hogy Róbert Károly felesége 1329-ben a pálosok
