Állami gimnázium, Munkács, 1895

9 fiatal lelkekbe az erkölcsösséget, ők szoktatják gyermekeiteket az igazságosságra, a részrehajlatlanságra, ők gyújtják meg értelmök fényét: azért tiszteljétek és becsüljétek a tanítással foglalkozó lelkiismeretes férfiakat. Mert ők a jó szülők után a nemzetnek az Istentől küldött legnagyobb áldása. És ti, kik a nép kormányzásával, igazgatásával foglalkoztok, legyetek mindig igazságosak, még azokkal szemben is, a kiknek ajkairól nem a zengzetes magyar szó hallik; mert a\ igazságosság az a vonzó erő, mely tiszteletet szerez, ragaszkodást és szeretetet teremt. Az igazságosság szerezte Rómának a hű szövetségeseket és megmentette a nagy veszély döntő pillanatában. De tudjatok szigorúak is lenni ott, hol a jóságot és igazságosságot hálátlansággal és rút árulással viszonozzák. És most hozzátok fordulok, Kedves Ifjak; ti vagytok a nemzet virága. Kívánom nektek e magasztos pillanatban, hogy soh'se élje fagy testi és szellemi erőitek kifejtését; őrködjék fölötte szülőitek okos szeretete, tanáraitok bölcs belátása és segítse elő a társadalom kíméletes érintése. De mindenekfölött gazdagítsátok lelketek tartalmát magasztos eszmékkel, nemes érzelmekkel. Mert ha lelketek nagy és erős, akkor az elhatározások, a tettek is erősek és nagyok lesznek. Ez a régi rómaiak nagyságának igazi titka. Az öntudatos, energikus arc mögött csak öntudatos, energikus lélek lakhatik. Miveljétek lelketeket akkép, hogy nemes volta és tettekre kész ereje már arcotokról olvasható legyen. Ha mindenki megteszi kötelességét, ha mindenkinek a lelkét áthatja a tudat, hogy élete első sorban a mások javát kell, hogy munkálja; hogy mindenünket a hazának kell áldoznunk; hogy a haza boldogságával a mi boldogságunk is emelkedik: akkor az erkölcsi erőknek oly nagy mennyisége áll a haza rendelkezésére, hogy minden vésznek, minden viharnak bátran néz elébe. Ily módon, ily eszközökkel biztosítsuk a haza és nemzet életét a következő ezer évre. És most, Kedves Ifjak s Munkács városának hazafias lelkű polgárai, emeljétek sziveteket a Mindenhatóhoz, küldjétek hozzá fohászaitokat, hogy ne sújtsa többé e nemzetet az elmúlt ezredév szenvedéseivel, hanem áldja meg e hazát jó kedvvel s bőséggel. 4. sz. Magyar nyelv. Irta Ábrányi Emil. Szavalja Hoffman Ottó V. o. tan. 5. sz. Szülőföldem. Énekli a főgimn. daloskör. 6. sz. A hazáról. Irta Petőfi Sándor. Szavalja Szántó Soma főgimn. tanár. 7. sz. A főgimn. igazgató záróbeszéde. Hálás szívvel mondok köszönetet a nagyérdemű Közönségnek megtisztelő jóindulatáért, melylyel ünnepünkben részt venni méltóztatott. - Nem tartanám azonban teljesnek az ünnepet, hogy ha a faültetés symbolizálásához az Önök közreműködését nélkülözni kénytelenittetném. — Nagyon kérem tehát szives hozzájárulásukat. A kik tudják az ilyen fák jelentőségét, azok nincsenek kétségben azok fontossága felől. Ti azonban, Hazám jövendő reménységei, véssétek mélyen emlékezetetekbe, hogy a főgimnázium kertjében elültetett 32 drb., — a mai nap örömére, nemzeti színű zászlókkal ékesített fiatal fa az ezredév emlékére ültettetett, a milleniumi évben vert itt gyökeret. A ti kedvetekért rámutatok két ily ültetésre, melyek évszázadok letűnte után is, fennen hirdetik ültetőjüket emlékét. — Gondoljatok tisz-