Állami gimnázium, Munkács, 1895

163 ha látja, hogy ilyen világotrázó ősöknek az utódja ? Valóban, a kinek keblében büszkeség hgnol, az nem lanyhulhat, inert csak uj táplálékot és erőt merít a múlt idők dicső emlékeiből. A hatszáz ezer magyarnak, Árpad hűs hadának vitézsége megszereszte nekünk e szép hazát, e tejjel-mézzel folyó Kánaánt. E földet a magyarok előtt birták a hunnok, bírták az avarok. De hol vannak ők ? Eltűntek. Csak barbár harciasságuk emléke maradt meg a müveit népek barátságtalan emlékezetében. Mert csak rombolni tudtak, de alkotáshoz nem értettek; pedig a kultúra, a bölcseség az alkotásokban nyilvánul, csak az szerzi meg a népek rokonszenvét, becsülését. A népvándorlást az erőteljes magyar nép fejezte be. Sokáig tartotta remegésben az egész Európát. A népek védelemre egyesülnek a csekély számú, de ellenállhatatlan támadású magyarság ellen. És ebben a veszélyes pillanatban a magyarok istene S\ent Istvánnal ajándékozza meg a magyar nemzetet, ki a kereszténység behozatalával megszelídíti az ázsiai vad erkölcsöket, bevezeti a népet a kultúra országába és lefegvverzi a haragra gyúlt európai népek fegyveres karját. Ki volna anynyira elvakult, hogy ebben a kegves Gondviselés titkos beavatkozását ne látná ? Hisz Magyarország az, mely később a kereszténységet végromlással fenyegető török hatalmat romboló haladásában feltartóztatja. Mily bámulatraméltó bölcseség és mérséklet volt a bóditó magyaroktól, hogy a népeket, melyeket itt találtak, nem igázták le teljesen, nem fosztották meg szabadságuktól, hanem azt akarták, hogy a föld, melynek a győzelmes háború jogánál fogva ők az igazi urai, őket is táplálja, ők is élvezzék szabadságát, csak hűek legyenek a magyar nemzethez, mely jogait szabad elhatározásból, nagylelkűen velők megosztotta. A magyarnak mindig éltető eieme volt a s\abadságs\eretet. A kik e hazát elfoglalták, mind szabadok voltak. A hires pusztaszeri vérszerződés mutatja ezt legszebben, melynek egyik pontja ígv hangzik: »Mit a közös erő nyer, közös legyen mindnyájokkak. Egy másik pontja pedig: »A törzsfejek, kik önként választák Almost vezérökké, és utódaik, soha ki ne rekesztessenek a fejedelem tanácsából s a kormányból.« Tehát a szerződés főelve a patriarchális törzsszabadság volt, nem pedig a centrálizáció. Benne van ebben a szerződésben a II. András király bullája egyik cikkelyének első csirája is, hogy t. i. ha a király nem uralkodik igazságosan, a nemzet által hozott törvények szerint, a nemzetnek joga van a király parancsának ellenszegülni. Vagyis más szóval, az van benne kifejezve, hogy a nemzet által szabadon választott király nem áll magasabban a nemzetnél, és hogy kötelessége teljes erejéből a nemzet javáról, jólétéről gondoskodni; mert csakis akkor várhatja el a nemzettől az engedelmességet, a hódolatot és a teljes önfeláldozást. Ilyen becsületes, ilyen okos és ilven szabadságszerető emberek voltak azok az úgynevezett ázsiai barbárok. Oh bár minket is megszállana a Szentlélek, hogy lelkünk hasonló gondolkozással, hasonló akarattal telne meg: akkor, erős volna a nemzet, erős alapon állana jó királyunk trónja. Mert gyenge jellemű, gyenge akaratú férliak nem támaszai a trónnak. Csak az igazán becsületes emberekben bízhat meg a király, csak azok lehetnek méltók arra, hogy a király és a nemzet között való őszinte érintkezést a közös jó érdekében közvetítsék. A mindenható Isten szerette a magyar nemzetet, mert sok dicső férfiúval áldotta meg, kik lángolón szerették hazájukat, és nem engedték, hogy e nemes, isteni érzelem a nemzet fiaiból kialudjék; kik akár kirá-