Állami gimnázium, Munkács, 1895

6 Legyen áldott a mi édes jó anyánk, a mi édes Hazánk! Ne szaggassák pártviszályok. Találják meg a testvérisülés kapcsait a népek, melyek áldásaiban részesülnek, hogy igy a második évezred hajnalpirkadása az egységes hazában egy egységes és erejében meg nem szaggatott, dicsőséges nemzetre áraszsza világosságát. A jövőbe vetett ezen édes reményben, lelki megnyugvással adom át a szót, mely a már elmúlt évezred méltatásának van szentelve. 3. sz. Az ezredév méltatása. Elmondja Blanielovics Kálmán főgimn. tanár. Tisztelt polgártársak ! Kedves Ifjak ! * Itt vagyunk mindnyájan, akiknek keblében magyar szív dobog; a kik magyarul érezünk. Összejövetelünk a hívek gyülekezete, kik a mindenható Istennek hálát adnak a vett jótéteményekért és alázatos könyörgéssel kérik kegyelmét, hogy áldást és boldogságot árasztó jobbját a jövőben is fordítsa felénk. Ezer év ! Oly hosszú idő, hogy kis dolgokhoz szokott emberi elménk alig képes megfutni az évek végtelennek látszó sorozatát. Ezer év alatt sziklák mozdulnak ki helyeikből s leomlanak a mélységbe, nagy szigetek merülnek el a tengerben s hegyeik fölött összecsapnak a hullámok. Sziget a magyar nép a nemzetek nagy óceánján, ezer éven át csapkodták az ostromló hullámok és a magyar nép az Isten csudás kegyelméből fönnáll, él, virágzik, hogy megifjult erőben egy uj ezredévet éljen és a müveit népek büszke sorában méltó helyet foglalva el betöltse hivatását, gyarapítva és gazdagítva az emberiség közös kincsét, a szabadságot és a szellemi és erkölcsi tökéletesedést. Polgártársak! Munkács városának derék polgárai! Ti idejöttetek, hogy hazafias lelketek sugallatát követve, velem együtt megünnepeljétek a magasztos pillanatot, mely oly ritka a nemzetek életében: az ezeréves magyar haza megalapításának évfordulóját. Ha lantos volnék, a magyar nemzet dicsőségét zengeném, mert ezredéves küzdelme csudálatra ragadó hősköltemény. De megteszem, a mi gvönge erőmtől telik: föltárom előttetek az okokat, melyek lehetővé tették, hogy a magyar nép, rokon nélkül, idegenül állva, tisztán csak a saját erejére támaszkodva itt, ez áldott rónaságon virágzó hazát alapított, mely minket, késő utódokat is nevel és táplál. Mik voltak hát a jeles lelki tulajdonságok, melyeket nekünk is kell ápolnunk és fejlesztenünk, hogy a ránk hagyott dicső örökséget még dicsőbbé tegyük ? A rettenthetetlen bátorság, a s\abadságs\eretet, a bölcs mérséklet és a lángoló hazaszeretet. Ezek azok a titkos erők, melyek a magyar nemzetet ezredéves küzdelmeiben fentartották, s melyek nélkül már régen korai sírba dőlt volna. Hős volt a magyar mindenkor: tanú rá Nyugot-Európa, mely még templomaiban is kérte az Istent, hogy mentse meg a magyarok nyilaitól; tanú rá a Kelet, melynek barbár csordáit mindig visszaverte, és Magyarország a kereszténység védőfala volt. Sőt ha pillantásunkat a haza megalapítása előtti időbe vetjük, azt látjuk, hogy a húsz ezer magyar lovas az ingadozó kelet-római birodalomnak is védőpaizsa és ellenségeinek megverője volt. Kinek a szive nem dobban föl a büszkeségtől,