Állami gimnázium, Munkács, 1893
zony ha anyád élne, szól Örzse asszony, Imre grófhoz mennél férjhez, kinek atyja egy hollósegitségével Mátyást megmenté, de Imrének Mátvás megszabadulása után nyoma veszett. Ilona a Zacchi legjelesb tanítványát Ridolfót kedveli, kit Ömode gróf három évvel előbb az énekmester gondjaira bizott. Zacchi leányának tudtul adja szándékát. De jő egy idegen, ki a király legjobb barátjának vallja magát s a ki a királytól egv összeesküvést hallott trónja ellen. Az összeesküvők közt volna a mester egyik velencei tanítványa. Zacchi megijed, kivül egy ballada refrainje hallik. Az idegen (Mátvás király) a dalban csodás megszabadulása emlékét ismeri föl. Orz se arra kéri Zacc'nit, hogy kergesse ki a tolakodó kérőt, Omodét s adja leányát annak, a kit az szeret: Ridolfónak. Zacchi nem hallgat rá, hanem kéri leányát, hogy mivel atyja ellen a királynál följelentést tettek, fogadja el Omode ajánlatát, az hatalmas pártfogó lesz. Omode jön. Zacchi örvend, De Omode megsejti, hogy Ilona és Ridolfó szeretik egymást. Omode s Ridolfó együtt maradnak. Omode elmondja, hogy Zacchi szeretné, ha Ilonát ő (Omode) venné, el, de, mivel a leány Ridolfóhoz vonzódik, hajlandó engedni, ha Ridolfó az Omode hasznára a velenceieket Mátyás ellen ingerelné. Az ifjú a nemtelen ajánlatot visszautasítja. Omode gyorsan távozik. Ridolfó Ilonát értesiti saját élte veszélyben forgásáról. Omode csakugyan elfogatja az ártatlan ifjút. De Zacchi az idegennek, mint Mátyás barátjának védelmébe ajánlja kedves tanítványát. Az idegen meg is védi. Én őriztem, úgymond. Mátyást fogságában, hol nagyon vigyáztak reá, de mégis megszabadult. János gróf mentette ki. János rég meghalt, és fia, a ki birtokában van a rangját s vagyonát visszaszerző talizmánnak, a zűrzavaros időben elveszett. Lásd ifjú barátom, — fordul az idegen a fogoly ifjúhoz, — neked is ilyen talizmánra volna szükséged, hogy bajodból kiszabadulhass. Ridolfó : Mit ér a dal, ha királyom nem hallhatja. Idegen : Ellenkezőleg. Bátorság ! A király figyel reád ! Mind elálmélkodnak. Az ifjú a király kérésére eldanol egy verset (a talizmánt.) A vers tárgya ugyanaz, a mi az Arany »Mátyás anyja« c. románcos balladájának. A király a dalosban megmentője fiát ösmeri föl s ezt gyermekének fogadja. Ilona és Ridolfó egybekelését most már Zacchi ís helybenhagyja. Omod ? a király kegyét veszti. A kar énekel: Éljen Mátyás nagy királyunk. A ki bölcsen lát s itél. Tőle vár a jó jutalmat És a bűvös, gyáva fél! Boldog nászt ő szerze nékünk. Sziv vidul, derül a táj, Megmentője hü fiának Igy lizet meg a király! LXVII1.—LXXII. Ennyi az, amit rövid időnkhöz s a vidéki elszigeteltséghez képest — igen nagy utánjárásom mellett — gyűjtöttem össze a Mátyásirodalomról. A kötetlen beszédben írottakra nem is gondolhattam, mert azok felhasználása még messzebb űzött volna elmefuttatásom szük keretétől. Hiszen nagy sajnálatomra még az összes, versben készülteket sem vehettem elő. Van ugyanis tudomásom ily c. müvekről: A király Ludason, vígjáték 5 felv. Gaál Józseftől. (M. Történelmi Szinmütár. 111. k.) Mátyás fia (1847.) és »Mátvás király lesz« mindkettő dráma 5 felv. Szigligetitől és »Mátyás Deák« Balog István színésztől, továbbá Tóth Béla jelles tollú írónktól, a Tóth Kálmán elhunyt költőnk fiától egy saját képzeletéből vett tárgyú költeménye: »Mátyás király a fekete erdőben.« Azonban, minthogy e müveket éppen nem tudtam megkeríteni 1) ') Megjelent a »Budapesti Hirlap« 1 -91. evi karácsonyi mellékletében Vidékén több evvel előbb megjelent hírlapra, vagy annak számaira irmagul, elvétve lehet rábukkanni.
