Állami gimnázium, Munkács, 1893

45 róluk nem szólhatok. Gyermekkoromból jut eszembe, hogy ama darabok közül egyikben másikban szini előadáskor sokat gyönyörködtem, A »Mátyás fiá«-ra ugyan ráakadtam, de az a már beteges sőt haldokló királyt hozza szemünk elé, mikor íiát, Korvin Jánost óhajtaná maga után megválasztatni. A vázlatosan s itt-ott némi észrevétellel közölt verses művek, láttuk, nagy szeretettel szólanak e kiváló fejedelemről. Némelyik költő, mint a két Kisfaludy, Czuczor, Tompa, Tóth, Arany János lapokat szentelnek, egész sorozatát adják a róla szóló költeményeknek. A lyrai meg epikai s drámai költés majd minden fajában zengenek felőle. Dal, óda, elegia, epigramma veszi tárgyúl korát, egyéniségét. Históriás éllek, gyermekversike, népmonda, regényes elbeszélés, epos, dráma sőt tragédia is keletkezik Mátyás idejéből. Még vígjátéki tárgyak is foglalkoznak jelesünkkel, úgy azonban, hogy csak az alsóbb rendű szereplők (kántor, sáfár, bohóc) válnak nevetségessé. Mátyás a komédiában is mindenkor kimagaslik jelleme egyik-másik szeretetreméltó vonásával. Még a gyermekcsapat is örömmel üdvözli megválasztásakor, alattvalói meleg vonzalommal csüggenek rajta egész uralkodása folyamában, még azok is megengesztelődnek iránta, a kiket olykor a vas kéz, másszor az elégedetlenség ingerel ellene, de nagy lelkével csakhamar magához csatol. Mátyás minden tette, figyelem, érdeklődés tárgya. Elhunytakor a honfi-bánat keserűsége szólal meg. Bűvös-bájos mondacsoport támadt gyermek- ifjúkorából. Tréfás kalandokat tulajdonítanak neki, olyanokat is mond felőle a szívós ragaszkodás, az érdeklődő vonzalom, a mik vagy mással történtek meg, vagv a miket másokról hallottak avagy csupán a képzeletnek ajkról-ajkra szálldogáló alkotásai. Halála után a gyászos idők sanyarú helyzetében szívesen merengenek el a boldog mesés koron, a meívben hazánk eladdig alig ösmert vagy gyéren található tisztességet s becsülést nyert más országok népétől s uralkodóitól. Különösen az elnyomás napjai sarkallják az ihletett elmét az ő, csodával határos dicső ideje magasztalására. Avagy a jelennek egy és más nagyfontosságú nemzeti ténye íagadja meg a költő lelkét, hogy a maga korabeli eseményt vagv jelenséget kész szívvel hasonlítsa össze a Mátyáséval. De bármely alkalom vagv körülmény kelti föl az író érdeklődését általánosan kedvelt királyunk iránt, a szeretet és ragaszkodás folyton-folyvást meggvökeresedve s növekedve annál nagyobb mértékben fokozódik egyénisége irányában, mennél távolabb esik a nemzedék az ő, majdnem mvthosba való időszakától. Azonban bármily szívesen időzném is kedves tárgyam további fejtegetésénél, az idő rövidsége és a szűkre szabott hely miatt kimerítőbben nem foglalkozhatom már vele. A rajtam kivűl eső okok elhárítása nem levén módomban, még csak azt érintem röviden, hogy az elsorolt költemények legnagvobb részben a történelemben ösmert Mátyás hű képét adják vissza s csak lényegtelen vonásokban s neki tulajdonított apró kalandok előadásában térnek el némileg a történelmi alaktól. Egyébiránt Mátyás jelleme a tárgyalt költeményekben sok szép lelki tulajdonsággal domborodik ki. Vallásosságát Garay Jánosnál tapasztaljuk, mikor' a haragos Toldi oktalan tette miatt félti a híres budai templomot, mit az ő, művészet iránti hajlama és áldozatkészsége épített föl. Szívvel-lélekkel magyar. Ezt a legtöbb költemény célozva vagy sokszor egvenesen kimondja. Nemzete, népe javáért él-hal. Vitézsége p á r a 11 a 11. Megijed tőle a török császár sőt minden ellensége. Jajcza, Szabács, Bécs, Német-Ujhelv ostromában sze-