Állami gimnázium, Munkács, 1893

37 Mindenütt forg, mint egy két águ parittya. Bécs város előtte kapuit kinyitja S hódolni jön oda a legyőzött török. Épen ostrom van: — az ágyú bömböl, dörög S e közben fogadja Mátyás a követet Ez majd eszét veszti, porba omlik, remeg, Azt hiszi: Isten, ki türelmétől fosztva, Parancsolatjait menydörgés közt osztja. Fénynyel lett aztán a magyar udvar tele, Messziről jöttek a nagy világról bele, Boldog király volt, ki itt nevelte lányát: Egész hozomány volt, ha már Budát látták. Ide ömlött minden — mint tengerbe ömlik — Művész az ecsetjét, tudós hozta könyvit, Koszorújokat a költők itt keresték — És jöttek bajvivók, lovagok, leventék Csodálni a gazdag és hatalmas hazát, — A hol lakoznak a büszke, gőgös Garák S Ujlaky, a gazdag fényűző levente, Kinek tiz falut ért vállain egy mente. S boldog volt a nép is, szent volt az igazság, Nem mondta a szegény hiába panaszát. Mit is mondok ? szegény? hisz csak gazdag van most. Kis király volt itt a legutolsó csatlós. E közben Mátyásnak hire elment messze, A végtelenségben szárnyait feresztve; Túl sok-sok országon, túl a tengereken Hol már szokás, nép, nyelv és minden idegen. Az egvügvű halász, ha már hálót kötött, S nem tudott, mit tenni nagy unalma között: Arról gondolkodott tenger partjainál, Váljon mit csinálhat most. a magyar király?! íme a költőnek hév elragadtatású műve, mely paradoxonban bővelkedve alig tud eltelni a rég porló alak magasztalásával s még a 48—49. szabadságharcnál is visszatér hozzá. Az ember igazán nem tudja, mennyit idézzen belőle, hogy a jellemző sorok szebbnél szebb gondolataiból valami jelentőset ki ne hagyjon. XLVI. Gyulai Pál: »A tudós.« — Egykor a hires fejedelem udvarába beköszön egy idegen s hizelgő szavakat intéz hozzá. Mátyás nem szívesen hallgatja a mézes-mázos beszédet, azért szavába vágva kérdi, miért jött? Ez fennen dicsekszik tudományával, minőt még nem látott a világ. Azzal az ajtó elé áll s a kulcslyukon száz meg száz borsót dobál keresztül. A király a nagy tudósnak jutalmúl egy véka borsót adat. E történetke tárgyát Gyulai hallotta Gáspár Jánostól, ki azt a néptől kölcsönözte. Binder Jenő »Néhány Mátyás királyról szóló trillánk s rokonaik"*) c. értekezésében ennek-két német variánsát ismeri. Az egyikben Nagv Sándor előtt mutogatja magát, s az ő ügvességét,jelesül messze tartott hegyes tűkre hajigál lencse és borsó szemeket s azok a tűk hegyén *) A brassói reáliskola ertesitője 189