Állami gimnázium, Munkács, 1893

36 bum«-ban*) domborúl föl szemünk előtt. — Fehérvárott az ős egyházban, István és a többi társaságában aluszsza mély álmát a koronás fők koronája. Világverő jobbján csillog-villog ősi kardja, homlokán hervadatlan repkény. Kihunytakor messze földön önmagától búg-bong az ódon egyház ős harangja Sötét felhő: hollók serge száll Budára, majd Fehérvárra. A Hunyadiak madarai vészt jósolva vesznek részt a temetésen. Megzendül az oltáron a gyászmise, zokog a honfi, rí a holló. Nehéz napok, borús évek jönnek . A mohácsi vészre a nagy halott teste megrázkódik a sírban. Majd fölkél s hét nap, hét éjen zokog bús sóhajjal. A medence Mátyás könyétől megtelik minden éjre, Úgy siratta szép országát . . . jaj hiába! Oda léte, híre, fénye, ragyogása! Hót nap múlva ismét csönd lesz a sírban. Nyugszik a nagv halott, homlokán az örökzöld borostyán. De majd egykor —• mond a rege — még fölébred, Nem búra, de meglátni a boldog népet . . . Még fölébred s megszakad mély álmodása, Hogy a magyar népet ismét nagynak lássa. XLL—XLV. Tóth Kálmán kobza is számtalanszor zengi e kor nagy tetteit. »Szilágyi Mihály«, Brankovics«, »Gara Mária«, »Hervoja története«, »Kinizsi Pál« mind abból az időből merítik tárgyukat. Ezeken kivűl vonatkozás van más költeményében is Mátyásra. Ilyenek a »Ki volt nagyobb?« »Midőn alkudoztunk«, »A mit az isten végzett«, »Emlékezés«, »Szilágvi Erzsébet.« Vizsgáljuk meg a tárgyunkra tartozókat egyenként: A »Kinizsi« cimű költeményben Mátyás álruhában tér be az öreg Kinizsihez, hogy megtudja, miért nem áll be ennek óriás erejű fia katonának. A király igen jól érzi magát az egyszerű molnár és vendégei körében. Borozás közben, mit a vándor máriása segített elő, Mátyás, a jövevény szántszándékkal kedvezőtlenül beszél a királyról azaz önmagáról és midőn egyszerű alattvalóinak hűségéről s arról értesül, hogy az erős fiú csupán vagyontalan, öreg szüleit nem akarja gyámol és kereset nélkül hagyni: eltávoztakor egy erszénv pénzt s levelet hagy a szegény családnál. Erre az iljú Kinizsi Pál, ki az előbb véletlenül látott Báthori Jolánka iránt reménytelen szerelemre lobbant, útnak ered, hogy felcsapjon a Báthori csapatába. Pál sok vitézkedés után kapitány lesz s többek közt a harcoló királyt is megmenti a veszélyből, majd Jolánt, a vezér lányát is megkapja feleségül. S a király, hogy örömet szerezzen, éppen a lákzira megjelen az öreg Kinizsipárral s mulatozik övéivel. — E népies versezetben is szeretve-szereti a nép s urak a királyt, ki alatt mindenki megtalálja a keresett igazságot. A »Midőn alkudoztunk« feliratú arra céloz, hogy jól esnék a magyarnak, ha mostani dicső királya is, mint egykor Attila, Nagy Lajos és Mátyás, e hazában lakhatnék! - »Szilágyi Erzsébet« a törökverő hős gyönge magzatát festi harci vágyában, majd az anya honszerelmét, ki — leküzdve anyai szeretetét — fölserdült fiát csatába küldi! — Az akadémiai székfoglaló: »A mit az Isten végzett« c. költeményében Tóth Kálmán végig fut a haza történetén, s Mátyásnál mintegy örömben duskálkodva, dicsőség fényében sütkérezve állapodik meg és mellette igen sokáig időz: Jön, miként egy Dávid, a börtönből, porból S aztán félvilágnak a homlokán tombol. Mennyi fény, dicsőség! — több már nem is lehet! Reszket tőle nyugat és fél tőle kelet, •) S'i-jeti All'«»I. MDCCCLX. Kiadták Szilágyi István, ]'. S/.atmáry Ktrolv Pe;'. Rrtth Sok jelesünk írt belé, mint Arany, Greguss, Jfikii, JiV.sika. Lév.i, Szás< K. a ly, Töth K. Tompa M. stb.