Állami gimnázium, Munkács, 1893

31 igv többeket jószág, hivatal osztogatással megnyerve a gyűlés örömrivalgása közt távozik. S fején, mely nem hajolt mjg úr s vész előtt soha, Még egyszer oly erősen állott a korona. A pártütés megszűnt. A Rákosra érkező Kázmért ellensége várta, Vitézt pedig kevés idő múlva fogságában szégyen és harag vitte sírjába. íme itt is a nagylelkű, lenkölt érzésű fejdelem! A jós festő. (1852.) Vitéz János esztergomi éfsek körében az elégületlen nagyok tanácskoznak, miként foszszák meg királyi székétől Mátyás királyt. A gvűlés éjfélben oszlik szét. Vitéz nem tud aludni. Reggel felé azonban elszenderűl s íme fejénél egy idegen sötét palástban áll. A pap ijedten kérdi: ki vagy, mit akarsz? »Festő .... munkát!« Az érsek megrendeli, hogy a terem falára az eddig élt magyar királyokat fesse le Szent Istvántól az utolsó Mátyásig. A szép

; képek néhány nap alatt elkészülnek. Vitéz a műkincsen elbámúl. - Éjjel ismét titkos tanács gyűl egybe. Vitéz Mátyás képe előtt megállva mérgelődik s boszankodva kérdi: »Meddig leszesz még e végső helyen? S ki jő utánnad?« Az érsek borzadva lát Mátvás után négy alakot. Az elsőn egy halvány király szundikál. A második alak mellett emésztő tűz s rombadőlt falvak, városok látszanak. A harmadik képen a haza cimere fölött két öltözetlen férfi küzködik. A legutolsón a szent korona Sötét fátyollal ledve gvászola. Vitéz sejté, mi a kép jóslata? De az intés lelkére nem hata : Királya ellen tovább is töre, Míg Visegrád lőn gyászos börtöne. E szép költemény mintegy hallgatagon dicsőíti Mátyást, ellentétben jelenítvén meg az utána következő gyászos időket. Egyszersmind az a gondolat is kifejezésre talál benne, hogy Mátyás az ellene pártoskodót szigorúan is meg tudá fenyíteni. »Mátyás királyról. (1858.) A székely föllázzadt ellene. Vezérük Fancsi. Most épen gyűléseznek. A vezér a felbujtogatott székelvsóget Mátyás költött halálhírével lepi meg. E szavasra az előbbi nagy zajt néma csend váltja föl s a székelyek kétkedve állanak. S egy ösmeretlen rögtön előlép, — Sisakrostélyzat borítva képét, — És mond: — ki eddig csak néze szótlan — »Budán halott van! — halott valóban!« Fancsi, a hazug hír gyártója megijed a szón s kémmek gondolván a beszélőt, gőgösen kérdi tőle: Tán többet is tud Mátyásról? »Tudok! ki békén s harcban kisértem, Ösmerve vágyat s titkot szivében!« Lehet, szózatja könnyen füledbe csendül. S toVább erős hangon így folytatja: Tudom: hűséget mikép jutalmaz, S mit nyer, ki vétett: a pártos, a gaz! Mint mondta mondom: nincs semmi drága! Éltem, nyugalmam népem javára!