Állami gimnázium, Munkács, 1893

19 Es mulatság kedvéért, De akkor is, mint mindenkor, Elvén halván népéért, Szeretett ő csapongani • Országában tétova; S mint vizsgáló barát s biró Sok csínt s vétket megróva. Gyakran jára Palotára O tulajdon jószágára, És vadászott körében, A Bakony vad bélében. Kinizsivel s másokkal sokszor vadászgatott a Kikiri tó környékén. Kinizsi bosszankodik, hogy az ellenség nvugton léte miatt nem harcolhat. Mátyás a haragos hős vezért lecsillapítni akarván, iöbbek közt így felel: »De ha neved előtt fut már A török, nem leszek agár, Ki őt mindig kergessem, S népem javát megvessem. Népem java szent irányom, Midőn biztos békében Hol itt, hol ott fordulván meg, Törvényt teszek ügyében. Szeretek én mulatságot Összekötni haszonnal: Ez fűszere életünknek, Melynek sorsa, jó és bal.« A dicséret felvidítá S a bölcs szózat meghóditá A harezdúló oroszlánt (Kinizsit) Bár szeme harc-szikrát hánvt. Majd a királynak véleménynyilvánítása a somlai véres küzdelemről, illetve egv hitvány ember kudarca fölött, egy másik vitézét még büszkébbé teszi. Majd Kisfaludy Sándor az események folyamában DicsőSzentmártonról, az ott levő tudósokról, gazdag könyvtárról, Esztergomról, annak híres főpapjairól s a pártos Vitéz érsekről szólva: Visegrádra tér át, Hová kelet, nyugot hozza Hódolatát Mátyásnak A lelkes .óriásnak. Visegrád az, azon korban Legpompásabb királyvár. Mikor békét, harezot a föld A magyar Dunától vár; Hol a lelkes királyi hős Leleményes elmével Egy tömegbe varázsolva Élteti nagy lelkével, A mi szépet nagyot és jót, Szemet, szivet, észt bájolót A természet teremt s bír, És széthorda már a hír.