Állami gimnázium, Munkács, 1893

18 a hűtlenség megtorlását kívánja s nem engedi, hogv az ártatlan nőt a könnvű vérű férfi bosszúlatlanúl kergesse halálba. Nem hagyható említés nélkül azonban — az ijesztés különös módját nem számítva kisfaludynak az a helytelen megokolása, mi Mátvás felvilágosult szellemével éppen nem fér össze. E helytelen indíték: Mátyás szavai szerint Danes Gábcr hagyja meg a világot ama vak hitében, miszerint Janka lelke szólalt fel a koporsóban, nem az elbujt Danes Gábor. A Kisfaludy Sándor királya ezt azért mondja, hogv hadd lásson itt a világ büntető igazságot. Az előbbi szavak sehogysem illenek a tudományosan mivelt és világos fejű Mátyás ajkára. »Döbrönté«-ben arról értesülünk, hogyan megy férjhez a király természetes leánva. A tévedést a költő nem leplezi, de nem is dicséri. Mennél szigorúbb hangon beszél a nagyapa leányának bal lépéséről, annál szebben tűnik föl az ősz férfiú jelleme, ki bűnben fogantatott unokája eredetéről az ártatlan mennyasszony tudtán kivűl a vőlegényt egvbekelés előtt felvilágosítja. A »Somlai vérszüret« ide vonatkozó jellemző versszakai ezek : Mátyás király győztes karral Sújtván a tar nyakára, Diadallal s dicsőséggel Tére vissza Budára ; S vezérinek tanácsára, Melyet bízvást állhatott, S ön eszének javaltára, Melybe bátran bizhatott, Nyugtot enged fegverének, Hogy fekete seregének Pótolhassa hiányát, S majd — folytassa irányát. Köz volt egész magyar földön Az öröm és vigalom, Úriakokban hegedükkel Összehangzó czimbalom Pór kunyhókban a furuglya És nyekegő dudaszó, Minden nemű s korú magyart Örömzajokra vonszó. »Éljen (hangzék) Mátyás király! Ki atyja fénynyomában áll ; A törököt leverte, S a nagy harezdíjt megnyerte !« Ennek folytatása »Ecsegvár.« Ebből ennyi tartozik tárgyunkra: Egy hős szeretne harcolni Mátyás seregében, De alázva lévén sorban A fejdelmek negédi, Mély békében lengyel s török, Cseh és német szomszédi. S Mátyás király nyájaskodva, S mindig dicsőt munkálkodva, Diadalmin nyugtában Ül Visegrád várában. Kormánygondtól menekhetés,