Állami gimnázium, Munkács, 1893

Í5 »Szentjóbi Mátyás királva mintegy tisztult typusá á magyar kezdetleges történelmi drámának." »I. Mátyás és I. Ferencz 'trónralépte között alig van hasonlatosság : amaz választás, emez örökösödés utján jutott trónjához, amaz egy dicső magyar család, emez egy európai dvnastia sarjadéka. Azonban Szentjóbi mégis talált. Mátyást atyja érdemei emelték trónra; Ferencz atyja, II. Lipót, szintén nagyérdemű fejedelem, a ki visszaállította a magyar alkotmányt, barátja volt a haladásnak, ezért fiának éppen olv örömest nyújtja a magyar nemzet koronáját, mint Mátvásnak, de megvárja tőle törvényei tiszteletét s jóléte és dicsősége emelését. Ez alapeszme sugalja a dráma alakjait. Szentjóbi az ifjú Mátyásban a magyar király eszményét akarta fölmutatni a szintén itju Ferencz királynak s környezetében a dynasztikus, de alkotmányához ragaszkodó magyar nemzetet: Szilágyiban és társaiban a hazafias arisztokratiát, Vitézben az alkotmányos papságot, Erzsébetben a fenkölt lelkű és erélyes magyar nőt s a Hunyady-házhoz ragaszkodó vitézekben a hű és hálás magyar népet.« S Gyulai e talpraesett állításokat a műből felhozott példákkal bizonyítja. Különös figyelemre méltó az, a mire Gara kéri a királyt á 3. felvonás 5. jelenetében: »Kegyelmes király! csak egy kérésem vagyon hozzád a haza nevében, bár ez reád nézve szükségtelennek látszik is. »Valaszszad Buda várát lakóhelyedül!« Építsd meg ennek romladozott kőfalait, és ékesítsd meg hajlékait. A mi kevés időd az ország terhes gondjaitól,, az idegen hadaktól megmarad, ó »járd el azalatt az országot, mulass itt is, amott is«, ismerd meg ennek hasznait és jövedelmeit, »ismerd meg ennek alkalmatos fekvését«, ismerd meg, hol kelljen a természeten kevés mesterséggel segíteni, »ismerd meg kiváltképen a föld népének irántad való kimondhatatlan szeretetét és gyönyörködj' méltán ezen szent érzésnek boldogságában«, midőn a »te fejedelmi kincsed alattad valóidnak szeretettel teljes szivéből telik ki.« Nekem úgy tetszik, mintha maga a költő akarná ezt Ferencz királynak mondani. E darabot 1793. jul. 3-án a koronázás után egy évvel adták először, azután többször századunkban is egész a negyvenes évekig, különösen országos és megyei ünnepségek alkalmával s 1834. dalművé alakították át. S csodálatos dolog, hogy ez a dynasztikus érzelmű drámaíró egy demokratiai elveket terjesztő káté ismerése, s annak föl nem jelentése miatt börtönbe került. Ott halt el alig 28 éves korában. E kedvelt dráma tartalma a következő: A Rákos mezején nemzeti szinű sátrak előtt Gara és Ujlakv, a Hunyadiak ellenei csodálkozva a szokatlan sokaságon, rosszat sejtenek, Ok Kazimir lengyel királyt akarják a magyar királyi székre emelni. Ezzel ellentétben a nép és katonaság a Hunyadiak pártján áll. Bár ezt Garáék tudják, mégis biztatják az épen jövő lengyel követet. Majd Szilágyi Mihály és Erzsébet beszélgetnek a királyválasztásról, ez utóbbi bölcs mérsékletre int s azt mondja: ha Kazimir többet tehet a magyaroknak, ám legyen királyom. Szilágyi ezt nem helyesli sőt kijelenti, hogy Mátyásnak királyivá választatását fogja kieszközölni. A gyűlésből érkező Rozgonyi, " Szilágyinak és Erzsébetnek elmondja, mily bosszankodással szól a nádorispán (Gara) a közeli nagy seregről, melyet minden áron távol szeretne tartani az országgyűléstől. Erzsébet most is mérsékletre inti Rozgonvit és az ő párthiveit. Vitéz a gyűlésből kihívott Ujlakyt és Lindvayt a Mátyás megválasztatásának helyességéről s a Kazimir mellőzéséről akarja meggyőzni, de hasztalan. Ujlaky mindenképpen arra törekszik, hogy Kazimir he-