Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 40 — ték a sors mostohaságát ; hogy beszédbeli ügyességben a görögök, hadi dicsőségben pedig a gallusok multák fölül a rómaiakat. — És előttem hosszas gondolkozásom után kétségtelenné lőn, hogy egynehány polgárnak kitűnő erénye eszközölte mindezt, és igy történhetett meg, kogy a gazdagságot a szegénység, a túlnyomó számot a kisebbség győzte le. De miután a fényűzés és tétlenség a polgárságot megrontotta, az állam viszont nagyságánál fogva birta ki a hadvezérek és tisztviselők erkölcsi fogyatkozásait, és, mintha az ősök ereje kimerült volna, hosszú időn át egyáltalán senki sem tünt ki Rómában nagyszerű erényekkel. Az én időmbea azonban két kiváló jeleségü és különböző jellemű férfiú élt, M. Cato és C. Caesar ; kiket, mivel a tárgy utal rá, nincs szándékomban hallgatással mellőzni, a nélkül, hogy mindkettőjük természetét és jellemét, a menynyire tehetségemtől telik, meg ne ismertessem. 54. fej. Tehát származásuk, koruk és ékesszólásuk majdnem egyenlő volt; lelki nagyságuk, úgyszintén dicsőségük is egyenlő, de mindegyiké más és más. Caesart jótékonysága és bőkezűsége miatt tartották nagynak, Catót élete feddhetetlensége miatt. Ainaz kegyessége és könyörületessége folytán lett dicső, ennek erkölcsi komolysága kölcsönzött méltóságot. Caesar adakozással, segítségnyújtással és bocsánatadással, Cato pedig azzal szerzett dicsőséget, hogy semmit se ajándékozott. Az egyiknél a szerencsétlenek menhelyre találtak, a másiknál a gonoszok romlásukat lelték; amabban a szívességet, ebben a jellemszilárdságot dicsérték. Szóval Caesar feladatául tűzte a fáradozást, a tevékenységet, a saját érdekének elhanyagolásával a barátai ügyeiben való buzgólkodást, és hogy semmit sem tagad meg, a mi ajándéknak méltó ; magának nagy hatalmat, sereget és uj háborút kívánt, melyben jeles tehetsége kitűnhessen. Ellenben Cato önuralomra, erényességre és erkölcsi komolyságra fordította igyekezetét ; nem gazdagságban a gazdaggal, sem pártoskodásban a pártoskodóval, hanem a bátrakkal vitézségben, a becsületesekkel becsületességben a megvesztegethetetlen emberekkel önmegtartóztatásban versenyzett: inkább lenni, mint látszani akart jónak: igy hát, minél kevésbbé áhította, annái inkább követte őt a dicsőség. 55. faj. Miután a tanács, mint mondtam, Cató véleményét elfogadta, a consul legjobbnak találván az éjt, mely közeledett, be nem várni, hogy ezen idő alatt valami zavargás ne történjék, a triumvirekkel azt, a mi a halálbüntetés végrehajtásához megkívántatott, előkészítteti: ő maga az őrségek felállítása után Lentulust a börtönbe vezeti ; ugyanaz történik a többiekkel apraetorok részéről. Van a börtönben hely, melynek neve Tullianum, ott, hol balkéz felől kissé föl kell menni, körülbelül tizenkét lábnyira a föld alatt. Mindenünnen erős falak veszik körül és felülről kőivezetes bolthajtás; de a piszok, sötétség és bűz következtében undorító és borzasztó hálást gyakorol. Miután Lentulust erre a helyre lebocsátották, a halálbüntetés végrehajtói, kik ide voltak rendelve, a nyakára vetett hurokkal megfojtották. Igy hát a Corneliusok igen hires nemzetségéből származó eme patrícius, a ki consul] tisztséget viselt volt Rómában, jelleméhez és tetteihez méltó véget ért. Cetheguson, Statiliuson, Cabiniuson és Caepariuson ugyanazon módon hajtották végre a halálbüntetést. 56. fej. Mialatt Rómában ily dolgok történnek, Catilina az egész seregből, melyet magával hozott volt és Manliusnál talált, két légiót szervez és a cohorsokat a katonák számához képest kiegésziti. Aztán mindazokat, a kik önkéntesen vagy mint az összeesküvés részesei jöttek a táborba, egyenlően felosztotta, és rövid idő alatt a légiókat az emberek számához képest kiegészítette, jóllehet eleinte két ezernél nem volt több embere. De az egész sokaságnak körülbelül csak a negyed része volt rendes fegyverekkel ellátva; a többiek, amint