Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 41 — kit-kit a véletlen fegyverzett föl, gerelyt vagy lándsát, némelyek elől megíiegyézett karókat viseltek. De miután Antonius seregével közeledett, Catiíina a hegyeken át menetel, majd a város majd Gallia felé mozdítja táborát és az ellenségnek nem ad alkalmat az ütközetre : remélte, hogy nemsokára nagy sereg fölött fog rendelkezni, ha társai Rómában a tervet végrehajtják. Mindazonáltal arabszolgákat elutasította, mely osztályból eleinte nagy tömegek tódultak hozzá, mivel bizott az összeesküvés erejében, egyszersmind mivel érdekeibe ütközőnek találta, ha úgy tűnnék löl a dolog, hogy polgárok ügyét szökött rabszolgák ügyével teszi közössé. 57. fej. De miután a táborba megjött a hire, hogy Rómában az összeesküvést fölfedezték, Lentuluson, Cetheguson és a többieken, kiket fönnebb emiitettem, a halálbüntetést végrehajtották, a legtöbben, kiket a háborúra a zsákmányra való kilátás vagy zavargásokra való hajlam tántorított el, elszélednek, a megmaradtakat Catiíina zord hegyeken át gyors menetekben Pistorium vidékére vezeti azon szándékkal, hogy mellékutakon titokban meneküljön el az alpeseken túli Galliába. Ám Q Metellus Celer három légióval a picenumi földön várakozott, mivel azt tartotta, hogy Catiíina helyzetének nehézségénél fogva éppen azt fogja tenni, a mit fönnebb mondottunk. így hát midőn a szökevényektől útirányát megtudta, gyorsan elindult táborával és a hegyek aljánál helyezkedett el, a merre neki Galliába való sietése közben le kellett szállania. Másrészt azonban Antonius sem vala távol, mint a ki nagy serege dacára a sikföldön futás esetére akadálytalanul üldözhetett. De Catiíina, miután látja, hogy hegyektől és az ellenség seregétől körül van zárva, hogy a városban rosszul áll az ügye, hogy sem menekülésre, sem segítségre nincs semmi kilátás, ily körülméuyek közt 1 e gjobbnak tartván a hadi szerencsét megpróbálni, elhatározta, hogy Antoniussal minél előbb megütközik. így hát összehiván seregét, ilyen beszédet tartott : 58. fej. „Tapasztalásból tudom, katonák, hogy szavak nem tesznek vitézzé, sem elszánt a gyáva, sem bátor a félénk hadsereg nem lesz a vezér beszédje következtében. Kinek-kinek a bátorsága olyannak mutatkozik a harcban, a minő lelkében természeténél vagy a megszokásnál fogva lakozik. A kit sem a dicsőség, sem a veszély nem ösztökél, azt hiába buzdítod: lelke félelme elzárja a füleihez való utat. De én azért hívtalak össze, hogy egyre-másra figyelmeztesselek, s egyszersmind hogy szándékom okát tárjam föl előttetek. Bizonyára tudjátok, katonák, hogy Leutulu-: gondatlansága és gyávaságával mily nagy szerencsétlenséget hozott saját migára és mi reánk, és hogy, mialatt segítséget várok a városból, mennyire nem tudtam Gallia felé indului. Most azonban hogy állanak ügyeink, velem együtt valamennyien látjátok. Az ellenség két serege, az egyik a város, a másik Gallia felől elzárja utunkat: tovább is ezen a helyen maradnunk, bármennyire szeretnénk is, a gabnában és más dolgokban való hiány tiltja; bármerre akarjunk menni, fegyverrel kell utat törni. Azért intlek benneteket,, hogy bátor és elszáut lelkűek legyetek, midőn a harcba vonultok, s ne feledjétek el, hogy gazdagságot, becsületet, dicsőséget, azonkívül szabadságot és hazát hordoztok jobbotokban. Hi győ/.ünk, mindenütt biztonságban leszünk, élelmi szer bőviben lesz, a municipiumok és a gyarmatok megnyílnak előttünk; ha pedig gyáván meghátrálunk, ugyanannak az ellenkezője áll be: sem hely, sem semmiféle barát nem védi meg azt, a kit fegyvere meg nem védett. Aztán, katonák, rájuk nem vár szükség, mint mi reánk: mi hazáért, szabadságért, életért harcolunk; nekik szükségtelen kevesek hatalmáért harcolniok. Annál bátrabban támadjatok, megemlékezve régi vitézségtekről. Szabad volt a legnagyobb gyalázattal száműzetésben élnetek; néhányan várhattatok Rómában