Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 4 — minden válogatás nélkül fogad fetisekül. ') — A mint a2 ember műveltségben gyarapodott, a hordozható tárgyak: helyett a földhöz kötött, ingatlan tárgyak felé fordult áhítatával: igy a különösebb eredetű vagy alakú köveket, sziklákat, hegyormokat, nevezetesebb fákat és vizeket, forrásokat és folyókat imádja. A vadász és halásznépek vallási fogalmaikban a föntebb emiitett hordozható és ingatlan földi tárgyak imádásánál nem emelkedtek magasabbra. Kőkamrákat, az úgynevezett dolmen-eket építettek a dombok oldalába, melyek többnyire sirok gyanánt szolgáltak. Ezekben e század elején csontvázakat, mellettök kőeszközöket, agyagedény-maradványokat találtak, melyek az elköltözött szellemnek mintegy utravalóul szolgáltak: ez-annak a bizonysága, hogy az őskori ember e bméjében már derengett a lélek halhatatlanságában való hit. II. d) Az embernek a szó szorosabb értelmében vett művelődése akkor kezdődik, mikor az első állatot sikerült megszeliditenie. Most minden gondját arra fordította, hogy nyájait szaporítsa ; mert belátta, hogy azok jobban biztosítják életét, mint az erdőben elejtett vadak, azonkívül könnyebbé s kényelmesebbé teszik életét. Nyájai, melyek állandó s növelhető vagyonát alkották, az összetartást szilárdabbá tették. Csak pásztorkodó é 1 e t m ó d mellett vált lehetségessé, hogy aránylag kisebb helyen nagy tömegekben, sürün egymás mellett lakhattak az emberek. A pásztorkodó embernek már állandó lakása van, annyiban, hogy sátrát magával viszi, amint nyájaival más, fűben dús területre vonul. A pásztorember nem rombol, nem pusztít; ő inkább a meglevőt iparkodik megtartani, gyarapítani: az ő érdeke az öszszetartás. A pásztoréletmód mellett kezd fejlődni a családi élet is, és a család egyes tagjait már az erkölcsi kapcsok is fűzik egymáshoz, azonban a család fejének hatalma és tekintélye úgyszólván korlátlan: ő az úr a család fölött. Lásd Sebestyéű Gy., Az őskor története.