Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 5 — A törzs fölött a fejedelem uralkodik, ki népének atyja, ura, vezetője s annál teljesebb a hatalma, minél gyakoribbak az idegen törzsek részéről való támadások s minél szükségesebb a nép védelme és biztosítása. Ha lényegileg békés is a pásztorkodó népek élete, mégis fdlytonos harc a foglalkozásuk. Ugyanis belátják, hogy a sikeres harc vagyonuk növelésével jár : a foglyot nem ölik meg, mint a vadásznépek, hanem szolgálatukra kényszerítik s igy a saját munkaerejűket fokozzák. A győztes a fogoly élete és munkája fölött föltétlenül. rendelkezik : szóval a hadi fogoly rabszolgává lesz. Ezentúl az ő vállaira nehezült a terhes munka, melynek végeztével szabad idejét a szükséges házi eszközök, fegyverek, ruházat, kényelmi és fényűzési dolgok elkészítésére fordította. A rabszolgák teremtették meg az ipart. A kő és csonteszközök helyét a réz, bronz és később a vaseszközök foglalják el; ilyenek: a balták, csákányok, kardok, tőrök, tűk; fényűzési cikkek: karperecek, csatok, nyaklánczok, tük, sodronytekercsek. Ezeknek diszitésein megleshetjük, mint ébredezett az emberben az esztétikai ösztön. Amily mértékben ezen eszközök birtoka kivánatossá lett, oly mértékben elterjedést is nyertek: az ipar föllendülésével a kereskedelem is megindult. A vagyon megoszlott; az egyenlőtlenség vagyoni tekintetben elősegitette a társadalmi osztálykülönbségek kifejlődését. Midőn a háború fontosságát fölismerték és belátták, hogy a győzelmet nemcsak a tökéletesebb harci eszközök és hadi ügyesség, hanem főleg a hosszú gyakorlatot megkívánó hadi fegyelem biztosítja: mind nagyobb tömegek váltak ki a népből, melyeknek élethivatásává a fegyverforgatás lett. A belső, társadalmi szervezkedésnél legelőször a vallás éreztette jótékony és nemesítő hatását: a régi szokásokat és hagyományokat, melyeknek eredete az ős idők homályába vész és ennélfogva tekintélyök és kötelező erejök nagy volt, a legfőbb okra, az Istenre vezették vissza. A nép erkölcsi