Állami gimnázium, Munkács, 1892

védje. Lakásul vándorlásai közben már nem csupán csak barlang szolgált, melyre nem is akadhatott mindig elegendő számmal, hanem földbe ásott s lombtetővel ellátott gödör. Az ilyen embercsoport, mely vadászás, élelemszerzés végett valamely területet megszállott, egy másik, hasonló czélból vándorló embercsoporttal öszszeütközött, ellenében a saját területét védte. Ekkor már öntudatos szervezkedésre, közös vezetésre volt szükség. A legerősebbet, a legügyesebbet, a legbátrabbat bizták meg a vezetéssel, ki a többinek parancsolt, s kinek a többiek engedelmeskedtek. O a hatalmat állandóvá igyekezett tenni s igy a törzs vezetőjéből annak feje lett, ki a többiektől külsőleg is meg akarja magát különböztetni. Az egykori természetes egyenlő sé g e n rést üt a rangkülönbség. A törzs tagjait még mindig csak a szükség és a nyers erőszak tartja öszsze. Anőszerzés leggyakorib módja a nőrablás. Ebben az időben az ember két fontos eszközzel rendelkezett: a kő fejsz ével és a tiiz ismeretével. Most már az elejtett vad húsát megpörkölte és ugy ette meg, később az agyagból edényt gyúrt és megfőzte benne az ételt. Mig az ember halászatból és vadászatból éli., élete nagyon zaklatott és bizonytalan volts nem is élhetett nagy tömegekben. A folytonosbarangolás folytán az egyes nyelvcsaládok szétszakadtak néptörzsekre, melyekből aztán az egyes népek váltak ki s elszéledtek a föld kerekségén. Midőn az ember ruhát kezd viselni, fölébred benne a szégyenkezés és szemérem érzete. Lássuk az őskori ember vallási fogalmait. Az ő felfogása szerint a külvilág tárgyai éppúgy mint ő maga, lélekkel bírnak. Minden tárgy valamely szellem tanyájául szolgálhat. A szellem tehet jót vagy rosszat az emberrel : azért könyörög hozzá segitségeért vagy hogy kiengesztelje. Az ily szellem és a tanyájául szolgáló tárgy (fétis) imádásban részesül. Amerika vad indiánja még ma is ruharongyokat, növénydarabokat, kigyóbőrt, madártollat, csigát, kagylót, követ, egyes állatokat.