Állami gimnázium, Munkács, 1892

— 2 — I. b) Midőn az ember megsokasodott és olyan vidék, mely őt az év minden szakában bő növényi élelemmel ellátta volna, csak kevés volt, az ember kénytelen vala a viszonyokhoz alkalmazkodni, a szükség vitte rá, hogy növényevőből mindent evővé legyen. Az élelemért a vad állatokkal küzdelemre kellett szállnia, védekezőből támadóvá lett, az erdők vadjait maga kereste fel : v a dászszá lett. Fegyverül a repeszthető kovából készült csiszolatlan kőbaltát használta. A műveltség ezen legkezdetlegesebb fokán álló embernek kortársa volt a mammuth, a gyapjas szarvorru, a barlangi medve, a barlangi oroszlán, valamint a rénszarvas. Rendes lakóhelye a barlang. A z ember folytonos bolyongásra, vándorlásra volt kárhoztatva. Amint az egyik helyen a táplálkozásra szükséges állatok elfogytak, más helyre volt kénytelen vonulni. Az együttélő embercsoportnak közös birtokát képezte az ideiglenesen megszállott terület, melyen a mindennapi vadat űzte. Rendes házasságkötésről, családi életről szó sem volt; a nők és gyermekek szintén közös birtok: tehát ily körülmények közt erkölcsi élet nem fejlődhetett. Az ember egyedüli czélja : éhségét lecsillapítani és a vadak támadásai ellen védekezni. Lelki világa fölött csaknem kizárólag az állati ösztönök uralkodtak. Tisztán csak a jelennek élt. Ez oly rég volt, hogy abban az időben, midőn az ember a mammuthnak, a barlangi medvének vala kortársa, világrészünknek is más volt az alakja, éghajlata és növényvilága. c) Az ember idővel a sok szerzett tapasztalatot összegyűjtötte, levonta belőlük a tanulságot, értelmileg haladt és mind magasabbra emelkedett. Most is folytatta a vadász-halász életmódot, csakhogy már sokkal tökéletesebb eszközökkel. A kovakövet, melyből fejszéjét készítette, megcsiszolta ; a kovakőből készített még késeket, nyílhegyeket s más eszközöket. A vadat tökéletesebb fegyverével már messziről is elejt-, hette és bőréből csonttti segítségével ruhát varrt mao o gának, hogy testét az idő viszontagságai ellen meg-