Állami gimnázium, Munkács, 1892

befolyásukat kiterjesztik az ember egész életére, min­den tettére s lelke titkos gondolataira. Minél jobban haladt az ember a műveltségben, annál erkölcsösebb, annál tökéletesebb lényeknek alkotta isteneit, akik vi­szont nemesitő hatással voltak a társadalmi életre. Hogy miképen tisztelje az ember isteneit, arra a családi életnek volt "legnagyobb hatása. Az ember azt a tiszteletet és hódolatot, melylyel a család fejének tekintélye és hatalma iránt viseltetett, átvitte istenei­re is. Az ember műveltsége haladásá­val lépést tartott nyelvének fejlő­dése is, mely eleinte, miként kovaszerszáma, dur­va és csiszolatlan lehetett, később hajlékonynyá s dal­lamossá lett. Az ember az elröppenő szót is meg­köti, megteremti az ir ás t és segítségével a szel­lemi vagyont átszállítja az utókorra: irott emlékekkel világítja meg fejlődése útjait. Nagy utat meg kellett tennie, míg idáig jutott; nagy nemzetekké sokasodott, hatalmas államokat alkotott s a műveltségben magas­ra emelkedett. Az eddig mondottakból látjuk, hogy : a nép műveltségének emelkedésével családi élete is tisztult és nemesbedett, és hogy a családi élet tisz­taságával együtt járt erkölcseinek tisztasága és hitének őszintesége. Láttuk az életmód ama fokozatait, melyeken át az ember egészen az államalkotásig jutott; láttuk, hogy lépett ki a természetes állapotból, lassan bár, de fokozatosan haladt előre célja felé, mely nem más, mint hogy létét fentartsa; életét könnyebbé, kelleme­sebbé és nemesebbé tegye. Az embernek tehát, ha a multakból okulni akar és nem akar sülvedni, folyton célokat kell maga elé tűznie, dolgoznia és munkálnia. Mert a na g y ság, hatalom és műveltség csak hosszú öntudatos emberi munká­nak az eredménye. * * * Az emberiség műveltségének előbbre vitelé­ben csak kevés fajnak, csak kevés népnek Jutott sze­rep. Az egyik népnek fejlődése szeren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom